Vitte egymás után a koszorúkat
Segítséget kapott volna, de nem kért
Sérelem munkált benne, nem volt ez ritka eset
Kifelejtették belőle a csillapítót
De a nap olyan barátságosan sütött
A hervadt koszorúk szépek voltak, biztatók
Látod-e mennyien szerettük?
Így aztán inkább jólesett a cipekedés
A kereszt mellől hiányzott a borostyán
Visszasétált a temető elé
Szétterülő fehér virágokat vett
Éppen lefedték a síron a csupasz földet
Leült. A kővel fedett sírra, szemben
A nap úgy sütött a borostyánnal fedettre
Hogy életre keltette a halottakat
Nem volt ez misztikus jelenés
Nem szóltak hangok, mint az apja halála után
Csak úgy voltak, körüllengte őket a derű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése