A karácsony szeretete,
Beleivódott lelkembe.
Egyszer még kislány koromban,
Talán ötéves, ha voltam.
Emlékeimben tisztán él,
Az a gyönyörű téli éj.
Olyan jó most emlékezni,
Egy kicsit gyermekké lenni.
Már a délután is eltelt,
Szívem egyre vadabbul vert.
Édesanyám lámpát gyújtott,
Hozzám közelebb húzódott.
Szelíd hangon elmesélte,
Úgy, hogy gyermek is megértse.
Miről is szól a karácsony,
Még ma is szépnek találom.
Közben végezte a dolgát,
Félretette minden gondját.
Készítette a vacsorát,
Én meg csak vártam a csodát.
Kemencében sült a kalács,
Fehér abrosz volt asztalán.
Rajta állt egy öreg lámpa,
Idejét már megszolgálta.
Már a fenyő volt csak hátra,
Édesapám akkor vágta.
Behozta a kis szobába,
Havas volt még minden ága.
Szaloncukor, alma, dió,
És még sok egyéb földi jó,
Minden felkerült a fára,
Ami csak volt a kosárban.
A végére olyan szép lett,
Mit egy gyermek csak remélhet.
Csodálattal néztem a fát,
Senki annál szebbet nem lát.
Mikor a zaj elcsendesült,
Karácsonyi ének csendült.
Ablakunknál énekeltek,
Bejöttek, ha fényre leltek.
Eljutottak minden házhoz,
Rokonokhoz barátokhoz.
Kántálva Istent dicsérték,
Hegedűszóval kísérték.
Mások jöttek betlehemmel,
Vártuk őket szeretettel.
Előadták játékukat,
Megtisztelték hajlékunkat.
Túl sokáig nem időztek,
Még mások is várták őket.
Ahogy jöttek tisztességgel,
Úgy távoztak békességgel.
Csodaszép volt akkor este,
Életemet szebbé tette.
Soha el nem felejtettem,
Szívem mélyébe rejtettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése