Felütés
Ment, mendegélt a királykisasszony. Ebben a mesében nem a királyfi mendegélt, mert ezt a királykisasszonyt még az apukája megtanította arra, hogy gyalogolni jó. Így aztán boldogan mendegélt, nem a sűrű erdőn keresztül, hanem a városon, de ugyanúgy nem találkozott emberekkel, mintha egy sűrű erdőben járt volna. Illetve ugyanúgy csak néhány élőlénnyel találkozott. Farkas helyett például négy megtermett fiatalemberrel; egymás mellett jöttek, betöltve az egész utcát, de végül, igaz épphogy, elfért mellettük, anélkül, hogy egymást akadályozták volna. 500 méterrel később egy medvével, egy szál úriemberrel találkozott, aki végigmérte, de békében tovább engedte. A város tisztességesen ki volt világítva, erre áldozott a város vezetése, és ez némileg növelte a biztonságérzetét. Végül erdei tisztás helyett az állomásra érkezett, ahol szintén alig lézengtek, leült mobilozni. Végig úgy érezte, hogy egy baljós lény áll mögötte, és lesi mit csinál. Node nem tartott a várakozás sokáig, a hangosbemondó néhányszor bemondta, jön az intercity, azt is, többször, hogy a 22-es és 23-as kocsi nélkül közlekedik. Kiment a vonat elé, és találkozott a királyfival, akivel együtt hazavillamosoztak, a villamoson ülő békés polgárok társaságában.
Válasz
Amikor a villamos nem közlekedett, autóbusszal ment a királykisasszony haza a királyfival. Sietniük kellett, mert ritkán járt a villamospótló busz. Elmesélte a királyfinak a találkozásait a négy lovaggal és a medvével, amire a királyfi nagyon nyugtalanná lett, és a királykisasszony lelkére kötötte, hogy legközelebb ne az utcán járva menjen elé az állomásra, hanem vegye fel a varázscipőit, és azokban repüljön az utcák fölött, ahogy máskor is szokott, amikor pedig csak a jókedvét szereti használni, hogy szinte repülve járhat, és örülhet a látványnak, amit a magasból annyira szeret nézegetni, mint valami hatalmas képeskönyvet, amiben az emberek igaziak, és ő megfigyelheti a mozgásukat, és kitalálnia is lehet, hogy ki hova megy, és mit visz a táskájában, és mikor fogja átadni a virágot annak, akinek szánta. A királyfi arra is gondolt, hogy neki kell vigyáznia a királykisasszonyra, ráadásul láthatatlanul, és akkor is, amikor nincs mellette, de ott lehetne, mert a királyfik tudománya kiterjedt arra is, hogy mindig lássák azt, akit szeretnek, legyenek tőle bármilyen messzire akár. Így sokkal nyugodtabb lesz, és a királykisasszonyt sem kell megakadályoznia a kedvtelésében, amiben ő is gyönyörködni szokott, amikor látja repülni az utcák felett, ahogy szökell a játékos gondolat, a báj és a kecsesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése