Egy apró lakás, körfolyosón.
De az enyém. Ritkán vagyok itt.
Van egy ház, nagyobb és
kicsi
híján vízparti. Mondom rá: otthon ha másnak
ecsetelem. De még nem festettem
csak úgy szóban ecsetelem.
Szóban jó vagyok. Szóval
állok a körfolyosón, kezemben kávé.
De ne siessünk.
Ez már a harmadik
de. Dedede. Kettő is sok lenne
ezen a távon. Mint mondjuk
a cici. De de, ne vitatkozz!
A cicikből sohasem elég!
Lopott poén jön, másodkézben a cicik.
Hadd jöjjön!
Ott van például a kétszáz
női mell. Vagy hát.
Vagyhát a pillangó.
De csak, ha éjszakai.
Már megint ez a de.
Nincs de! Nemde?
A kávénál hagytuk abba.
ABBA? Itt varródtak el a szálak.
Meg az Omegánál;
abbától az omegáig.
A többinek innentől a nevét
sem tudnám kimondani.
(-A nevét, a nevét drága nő!
-Vanda vagyok -arcon gyúl a pír.
-Meg öveg is -labda lecsapva.)
Együttesek maradtak ki
együttesen. Mint pár szãz év
a középkorból. Mondják.
Mi lesz velünk pár száz év
után kimaradva? Számít hogy voltunk,
ha nem leszünk? Mit véd a jog
a jövőtlen jövőben, az
örök mában? Büntetés-e
háromszoros életfogyt?
Na jó! Fellebbezés után kettő.
Kettő, mint a cici.
Aha! Körbeértünk. Gyertek körbe
értünk. Értünk. Értve vagyok?
Mint a nagyok?
Tehát a kör bezárult.
Állok a körfolyosón
kézben kåvém, kívánom.
Kár hogy nem kedden;
akkor Al literálna.
Szóval szerdán.
Ne erőltessük, valljuk be, hogy
csütörtök vala. Mert a múltat be kell vallani!
Mi legyen a mával? (Meg mamával)
Itt mondunk csütörtököt,
ma ez elegendő harc.
Mama csak egy van. Már egy
Sincs.
Se serényen padláson,
tán hogy fentről lásson
engem, aki őszinte ember
Voltam,
nem csütörtöktagadó.
Kellene még egy
Se. Ahol nincs a mutter.
Hol nincs aki nincs?
Tízes tábla, tízes sor, századik sír.
Na ott tuti nincs.
Megnézették a kapszulát,
a sikkes bronz keszonban
-tán a gyãszt enyhítené a bornírt
hülye szó: keszon; a szãmlán jól mutat-
A kapszulán név, anyåm neve.
Ha papírt töltök: Anyja lánykori neve és
Ő.
-Kérjük az egyik hozzátartozót azonosításhoz,
szertartás előtt.
Innen tudom, hogy ott sincs.
Decimális sírhelyünket jól megcsípte
a család. Apám-anyám-bátyám.
Három keszonlakó.
Tíz, tíz, századik a sorban.
Csapongok.
Mesmeg egy vicc poén:
Most olyan szétszórt vagyok.
Pardon!, majd leszek. Nincs pardon.
Kávé hűl kezemben
Körben körfolyosó
nem tartom eszemben
mi a rossz, mi a jó.
Látod Tesó, megy ez.
Kilibbent pár rím,
tán a morákkal sincs
Gond.
Az első kávé szabadban.
Itt emelet, vidéken gyepen.
Ott felnézek az égre
Itt kőlakó páfrányokon
legeltetem szemem.
Hadd írjam meg vågyamat
eleddig titkosat, erről
szól a vers:
korláton könyöklök
csészét nézve föld felett.
Hajrá gravitáció, korty kávét neked
gyorsul a lötty, fentről nézve
még egész, de én már låtom
a fröccsenést, sugár irányba szerteszét.
Itt állj meg idő! Jajj a jövőtlen jövőnek!
Ha már nincs idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése