disznófarkak már a felhők
kibeszélnek hátam mögött
nem szólítanak nevemen
egyre jobban feslik arcom
félek hogy egyszer eltűnik
sűrű köd lesz a nyakamon
ki se látszanak szemeim
a testem sár és ingovány
a lábam többé nem oszlop
lobban lelkemben bú s harag
sok jóért rosszal fizetnek
mindig harcolok mindenért
sokszor szorít a mellkasom
nincs boldogság nincs szerelem
csak a porba írt név marad
van föld és létezik az ég
énbennem nincs ó nincs létra
és eltűnőben az arcom
s nem szólítanak nevemen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése