Van
egy könyvünk, a VARÁZSLATOS KÉPEK, a Magyar Könyvklub 1994-es kiadványa. Néhány
éve vettük, a különleges élmények, amelyekben a könyvet nézegetve részünk volt,
most valami miatt felelevenítődtek. Újra és újra elővettem a könyvet, újra és
újra végignéztem a képeket, és nem győztem csodálkozni.
Először
is mik ezek a képek?
Un.
autosztereogramok
„Az autosztereogram, mint ahogy
általánosan a sztereogramok a
vizuális illúziók közé tartoznak. Ezek olyan sztereogramok
(mélységillúziót keltő képek), amelyeknél az agy egy adott kétdimenziós,
számítógép által kreált képet nézve egy 3D képet képes érzékelni a mélységészlelés egyfajta becsapásának segítségével.”
Több kép és oktatási anyag található a Wikimedia Commons oldalán: http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Autostereogram?uselang=hu
Az interneten más linkeken is elérhető számos ilyen kép, és a monitoron a térélmény ugyanúgy létrejön, mintha a könyvet nézegetnénk.
Az interneten más linkeken is elérhető számos ilyen kép, és a monitoron a térélmény ugyanúgy létrejön, mintha a könyvet nézegetnénk.
(Az
egyik linken - http://let.ucoz.hu/load/cikkek/sztereogram/6-1-0-110
-
a
következőt olvastam:
„Vigyázzatok, ne nézzétek sokáig a
sztereogramokat. Bár nagyszerű látvány, a szemnek nem tesz jót.”
Ahol
dolgoztam, biztonságtechnikával is foglalkoztam, ezért fontosnak tartom
felhívni erre a figyelmet. Kétségtelen, fárasztja a szemet.)
Mint a legtöbb ember, én is voltam már 3D-s
moziban. A Jurassic parkot néztük meg 3D szemüveggel. Érdekes volt, de nem
gondolom, hogy nagyobb hatással volt rám, mintha közönséges kétdimenziós filmet
néztem volna. Nem is törekszem rá, hogy minél több ilyet lássak.
De a „varázslatos képek”, az „autosztereogramok” más lapra tartoznak. Ahogy a képet (a megfelelő technikával) nézve megnyílik a tér, maga ez a sajátos folyamat, olyan különleges élmény, hogy az ember szeretné újra és újra átélni. Az pedig egészen különös, hogy a képeskönyv 42 képe közül van kb. tizenkettő, ahol egy-egy oldalon kétféle térállás érzékelhető. Egy leporellószerű, mondjuk monitor nagyságú, és egy jóval nagyobb. Van a tizenkettőből hét olyan is, ahol ez a „nagyobb” olyan méret, hogy – képtől függően – pl. egy szobában, futballpályán, mezőn, érezheti magát aki ezt látja, és ez olyan különleges illúzió, hogy számomra még filozófiai kérdéseket is felvet.
(Csak két szemmel láthatjuk, pl. az egyik szemünket letakarva nem jön létre a kép)
A képek nem képzőművészeti alkotások. Vitatkoztunk is ezen a férjemmel. Ő azt mondta, szerinte ez nem olyan technika, ami ilyesmire alkalmas lenne. Én meg biztos vagyok benne, hogy ez az idő is eljön, remélhetően, még a mi életünkben
Kíváncsian várom.
furim
De a „varázslatos képek”, az „autosztereogramok” más lapra tartoznak. Ahogy a képet (a megfelelő technikával) nézve megnyílik a tér, maga ez a sajátos folyamat, olyan különleges élmény, hogy az ember szeretné újra és újra átélni. Az pedig egészen különös, hogy a képeskönyv 42 képe közül van kb. tizenkettő, ahol egy-egy oldalon kétféle térállás érzékelhető. Egy leporellószerű, mondjuk monitor nagyságú, és egy jóval nagyobb. Van a tizenkettőből hét olyan is, ahol ez a „nagyobb” olyan méret, hogy – képtől függően – pl. egy szobában, futballpályán, mezőn, érezheti magát aki ezt látja, és ez olyan különleges illúzió, hogy számomra még filozófiai kérdéseket is felvet.
(Csak két szemmel láthatjuk, pl. az egyik szemünket letakarva nem jön létre a kép)
A képek nem képzőművészeti alkotások. Vitatkoztunk is ezen a férjemmel. Ő azt mondta, szerinte ez nem olyan technika, ami ilyesmire alkalmas lenne. Én meg biztos vagyok benne, hogy ez az idő is eljön, remélhetően, még a mi életünkben
Kíváncsian várom.
furim
Autosztereogram - Julesz Béla
VálaszTörléshttp://duplapluszjo.blogspot.hu/2013/12/emlekezes-julesz-belara.html