Nem
szerettük Viktor bácsit és Ilona nénit. A kastélyt sem szerettük, a maga
hűvösen gőgös szépségében, mert ösztönösen éreztük, hogy éppen olyan rideg és
szigorú, mint két lakója. Egyedül a megérkezés volt izgalmas, amikor apa két
szép pejlova fölfutott a könnyű Eszterházy hintóval a dombra épült,
fehéroszlopos bejárat elé. A kupolás csarnok márványkövén hangosan koppantak
gyermeklépteink, amit Ilona néni ingerült fejrándulással helytelenített. A
velencei stílusú társalgóban a kék kínai vázák, hűvösen csillogó jáspis figurák
szimmetrikus merevségét utáltam; a komoly bútorokkal, aranyrámás képekkel
zsúfolt szoba makulátlanul tiszta volt, - mégis, mintha sejtelmes bomlás
porrétege fedett volna be mindent. A selyembrokát függönyszárnyak több helyen
foszladoztak, - Ilona néni kétségbeesetten kopogott botjával a padlón, amikor
Miklós megrántotta az egyiket. Bútor és kép szépségét akkor még nem tudtuk
értékelni, - csak annyit éreztünk, hogy a ház halott. Nevetés, kiáltás soha nem
hangzott el falai között, a félhomály ugyanolyan életfeltétele volt, mint a
kínos rend, és a percre működő pontosság. Nem tudom, mi szenvedtünk-e jobban,
vagy ők, az biztos, hogy anya érezte legkínosabban magát. Ismerte virgonc
természetünket, de érezte a két öreg idegenkedését is, amikor betörtünk a ház
kriptacsöndjébe.
A
kertet sem szerettük, - más volt, mint a miénk, - hideg és mesterkélt.
Keményszárú, húsos levelű kannák (canna indica) magasodtak mereven a
virágágyakban, amíg nálunk otthon méz csorgott a petúniákból, s vidám
színfoltokban virágoztak a kövér muskátlik, a borzas veronikák. Kinevettük a
geometrikus formákra nyesett bukszusokat, a simára nyírt pázsiton
bukfenc-versenyt rendeztünk. Ilona néni nem tűrt meg állatot a házban, Viktor
bácsi vadászkutyáit az intéző gondozta a tanyán. A kastély csak egyszer egy
évben kelt életre, de akkor a maga klasszikus szépségében: a téli
nagyvadászatok idején. Országos viszonylatban is híresek voltak Viktor bácsi
fácánvadászatai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése