2015. október 27., kedd

Lukovszki Judit beszámolója a DESzTIII - ról

A szerző mint alibi

III. Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozó kapcsán

A színház dráma-utáni korszakát éli, mondják a színházelmélet szakértői. Az egyetemi színházi társulatok, talán elméleti felkészültségüknek köszönhetően, vagy talán csak mert nem vonhatják ki magukat a színházi világot mozgató nagy törvényszerűségek örvényéből ők sem, sikeres előadásaikkal a fenti kijelentést igazolják.
Legalábbis ezt mutatja a DESzT most lezárult „örömzenélés” sorozata. A harmadik alkalommal megrendezett találkozó méltán viselheti a fesztivál elnevezést, mert igazi ünnep volt a résztvevők, és - a rendezők reményei szerint- közönségük számára is. Ha áttekintjük a frissen átadott helyszíneken (Víztorony, Stadion) megtartott programok sorát, azt látjuk – és ezt támasztja alá a három szakértő megfigyelő (Lőkös Ildikó dramaturg, Bakota Árpád színművész, dr Szaffkó Péter docens) értékelése is – a mély benyomást keltő előadások némelyike ennek a trendnek felel meg.

Az Amargant Színházi Műhely (Budapest) Osborne Dühöngő ifjúságát használták alibiként, hogy Összkomfort című előadásukban „a mai budapesti, húszas-harmincas generáció” problémáiról szólhassanak.  Beckett: Jövés-menés című szövege a kiindulása annak az előadásnak, melyben egészen személyes vizekre hajóztatják az Alkalmi Társulat (DeSzínház, Debrecen) tagjai nézőiket. Formanek Csaba (Budapest) Bádogelefánt című fürdőkád-színháza az előadásban hozza létre varázslatos erővel a drámát.
A Presense live-act (Kopcsik Márton hegedű és Szabó Gábor számítógép) zenei performansza pedig, műfajából következően, magától értetődő módon nélkülözi a szöveget. Ugyanúgy, mint a DESz tréningezők (DESzínház, Debrecen) etűd-sora. 
















Beckett: Jövés-menés
















Presense live-act


De inkább ürügyül szolgál Örkény egyedülálló írói univerzuma is a Szegedi Egyetemi Színház A borék és Egyperces novellák című előadásában is (noha a szöveget a legnagyobb tisztelettel kezelik), hogy saját fanyar világuk színre kerülhessen. Mint ahogyan a Janus Egyetemi Színház (Pécs) sem fordította ki önmagából Petőfi: A helység kalapácsa című drámáját (noha nem féltek a szöveget kissé átalakítani), mégis az itt és most számára tudtak élményt nyújtani.
A Főnix Diákszínpad (Debrecen) Hulladékja viszont a kortárs szerző (Maros András) szövegét nem tekinti alibinek, s ebben az esetben a hűségre törekvés nem biztos, hogy a legjobb döntés volt. Másik kortárs szerző, a debreceni Áfra János: A semmi nem késik című drámája volt a találkozó nyitó előadása. A Színláz (DESzínház, Debrecen) hosszú sorozatot megért, népszerű előadása a posztdramatikus színház előtti időket idézi. 
Az idegen nyelvű előadások megítélésében színházon kívüli szempontokat is figyelembe kell vennünk. Különösen, mivel egy középiskola (Ady Gimnázium, Debrecen) játszói előadásában láthattunk angolul Molnár Ferenc és Csehov egyfelvonásosokat, érezhető volt a pedagógiai szempont a szövegek felhasználásában. Ebbe a kategóriába tartozna a nyíregyházi Prison Break előadás, melyről sok dicsérő szót hallottam, de sajnos nem láttam.  Az angolul játszó Confuse-a-Cat Ltd and Nonsuch Company egyetemi csoport (Debrecen) viszont heroikus feladatra vállalkozott egy ugyan népszerű, de számomra nem különösebben érdekes, ámde hosszú szöveg (Cripple, McDonagh tollából) hűséges (?) előadásával.
Egyetlen szempont (és valószínű, hogy nem is a legérdekesebb) vezérelte, gyors áttekintésünk nem adhatja vissza azt az örömteli hangulatot, melyben a résztvevők és közönségük három napon keresztül várta-figyelte nemcsak a fellépéseket, hanem a napot lezáró szakértői állásfoglalásokat, véleményeket is. És egy éjszaka sem értünk hajnali háromnál hamarabb haza. 

Kép: Xvokul

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése