(Feleségem emlékére)
Lenge ruhában futsz
szél ellen a réten
micsoda szikrázás
inged selyme
domborodik
madarad után futsz
ki testvérei fészkére szállt
s a remény fájának
lombja közt
fészekrablókkal viaskodik
Selyem madarad éneke
nem volt szebb
csak édesebb
mint a posztó-madáré
cukorral tömte begyét
de csőrét leragasztották
s cukrát elégette
a hosszú repülésben
nassoló madárkád
az édességek
köréből kiszállt
Erdődben bóklásztak
igazuk lett a gyűjtögetőknek
elérnek már ahol most élsz
a tisztelgő gyökerek
mint húsevő virág
kinyílva csalogatsz
próbálod ítélő hitemet
eljátszod kísértésemet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése