Köszöntöttük kutyámmal
A tengert, kora reggel
Az alagsorból sellők
Leselkedtek ki jött el
Fregattok adtak fentről
Kenderkötél kezet
Egérnek vélve azt aki a
Homokdűnén lehet
De nem volt ember bár a víz
Cipőmet mosta már
Majd övemet kötényemet
Ingvállamat az ár
Felfalni készült engemet –
A harmat így lep el
Egy pitypang ruhaujjat –
S én elindultam, el –
Ő jött mögöttem szorosan –
Nyúlt egy ezüst sarok
Porlasztva rám a gyöngyöket –
Ázott cipő boka
De a városhoz értünk –
Nem várta senki ott –
Biccentett felém gőgösen
A víz és visszament
Fűri Mária fordítása
legújabb, 2018
http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-1830/I_started_Early_%E2%80%93_Took_my_Dog_%E2%80%93_%28656%29/hu/72126-A_tenger
Meglátogattam a kutyámmal
Az alagsorból sellők
Leselkedtek ki jött el
Fregattok adtak fentről
Kenderkötél kezet
Egérnek vélve azt aki a
Homokdűnén lehet
De nem volt ember bár a víz
Cipőmet mosta már
Majd övemet kötényemet
Ingvállamat az ár
Felfalni készült engemet –
A harmat így lep el
Egy pitypang ruhaujjat –
S én elindultam, el –
Ő jött mögöttem szorosan –
Nyúlt egy ezüst sarok
Porlasztva rám a gyöngyöket –
Ázott cipő boka
De a városhoz értünk –
Nem várta senki ott –
Biccentett felém gőgösen
A víz és visszament
Fűri Mária fordítása
legújabb, 2018
http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-1830/I_started_Early_%E2%80%93_Took_my_Dog_%E2%80%93_%28656%29/hu/72126-A_tenger
Meglátogattam a kutyámmal
A tengert,
kora reggel.
A hableányok
az alagsorból
Leselkedtek,
ki jött el.
A felső
szintről fregattok adtak
Kenderkötél
kezet -
Egérnek
vélték azt, aki a
Homokdűnén
lehet.
De ember egy
sem mozdult értem,
Mikor elért
a sós ár.
Cipőm,
kötényem, övem után
Ázott immár
az ingváll -
Az ár fel
akart falni engem
Egészen,
ahogy a harmat
Egy pitypang
ruhaujján szétterül -
És akkor
elindultam -
Szorosan
mögöttem követett,
Hozzám ért
ezüst sarka,
Áramlott
bokámon, cipőmön
Gyöngyöző
buboréka -
Közelgett a
biztonságos város,
Ahol már
senkit sem ismert -
Bólintott
felém gőgösen,
Ő vissza, én
elsiettem.
Fűri Mária fordítása
Fűri Mária fordítása
Ezt a fordítást megelőzte Várady Szabolcs alábbi levele:
"Egy
hétig nem voltam itthon, most megnéztem a fordítást. Tartalmilag (egy-két
apróságtól eltekintve) jól megfogja a verset, de a formálás egy kicsit
nehézkessé válik a sok nőrímtől és a megnyújtott soroktól. Dickinson rímelése
valóban gyakran eltér a szabványtól, de ennyire azért nem. Próbálgatom, hogy
lehetne közelebb kerülni a vers könnyedebb, szabályosabb, dalszerűbb formájához
– persze mindig kényszerű áldozatok árán.
Korán
keltem, vittem kutyám,
gyerünk a
tengerig.
Alagsorból a
sellők
nézték, hogy
ki ez itt.
Fönt
fregattok nyújtottak
kenderkötél kezet,
azt gondolták, egér vagyok,
ki a parton rekedt.
kenderkötél kezet,
azt gondolták, egér vagyok,
ki a parton rekedt.
De ember nem
moccant, mikor
cipőmön átcsapott
cipőmön átcsapott
…….
Eddig
jutottam. Jó lenne a „visit” szót átmenteni, és a „fönt” elkeni az „upper
floor” furcsa épületképzetét. A „sugallták” viszont mindenképpen javítandó. Jól
oldotta meg ezt Károlyi Amy: „Azt hitték, homokzátonyon / rekedt egér vagyok”.
Én ezt a képet úgy értelmezem, hogy a fregattok megsajnálták a parton rekedt
egeret (vagyis azt, akit annak véltek), és a kenderkötél kezüket azért
nyújtották ki, hogy felmászhasson rajta rájuk. Úgy képzelem, hogy a hajók a
parton horgonyoztak. Szóval a hableányok/sellők érdeklődve szemügyre vették, a
hajók kinyújtották felé segítő kezüket, bezzeg az emberek cserbenhagyták,
amikor az ár el akarta nyelni.
A 4.
szakaszban a hasonlat nem „ül” így. Talán itt is közelebb jár az igazsághoz
Károlyi Amy: „Úgy tett, mint aki most bekap, / Akár a harmatot / Egy
pitypangvirág ujjasán”. Vagy értsük inkább úgy, hogy felfal, olyan
egészen, ahogy a harmat [lepi el] egy pitypang ruhaujját? Nem tudom, de
az „ugyanúgy” nem szerencsés szóválasztás.
Nagyon
sajnálom, hogy csalódást okozok, de azt hiszem, ez a fordítás még nincs
megoldva."
Az első próbálkozás, amit a főoldalról töröltem...
VálaszTörlésEmily Dickinson
„I started early – Took my dog…”
Korán indultam a kutyámmal,
Meglátogattam a tengert -
A hableányok az alagsorból
Figyelték, vajon ki jött el,
És a fregattok a felső szintről,
Kinyújtott kender kezükkel,
Azt sugallták, csak egér vagyok,
Zátony, a homokra dűlten.
De egy ember sem mozdult értem,
Amikor elért a sós ár,
Cipőm, kötényem, övem után
Ázott immár az ingváll,
Az ár fel akart falni engem,
Ugyanúgy, ahogy a harmat
A pitypang ruhaujján szétterül -
Riadtan hazaindultam,
Követett, jött mögöttem szorosan,
Éreztem az ezüst sarkat,
Ahogy átáramlott bokámon, cipőmön,
A gyöngyöző buborékot,
Lassan elértük a part mellett a várost,
Ahol már senkit sem ismert -
Bólintott jelentőségteljesen,
Ő vissza, én elsiettem.