Meghalt Kertész Imre

http://index.hu/kultur/2016/03/31/meghalt_kertesz_imre/

Fűri Rajmond Miközben látom

Miközben látom, ahogy a tavasz

friss szele gyors léptekkel szökken

a száradó föld rögein,

és a telet búcsúztató madárdal

együtt énekel az olvadó hó

sebes vizével a völgyben,

odakinn már meleg van.

A rügyek fejét visszafogja a csípős reggel,

és csak néhány óvatos virág

bontja színét a lassan ébredő napban,

s a rétek zöldje is csak sejlik

a maszatos szürke és fakó árnyalatban,

de odakinn már meleg van.

Készül a világ. Gondosan kiszámított

mértékek szerint teremnek nekünk újra

a csodák.

Könyveink és tudásunk biztonsága pontos,

amint zsigereink is közvetítik – amolyan

belső óraként, már egyáltalán nem váratlanul -, hogy

odakinn már meleg van.

1998.

Chorus Matricanus - Liszt O Salutaris Hostia

Péter Béla Életre halva

Könyörgés

Kilőtt angyalok lógnak az éji homályban,
szellő játszik a prédák égbeli fátylaival,
kúpcserepek rianása sikkant a tájban,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Elorozza az arcot a vérszomj hű tükre,
ott találod a jobbot, hol tegnap a balt,
lódobogás fut a vér utain a szívedre,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Kifoszlott álmok az égben jönnek elébed,
suhannak az éji remények, s vádjaival
visszaszállnak a fénytelen mennyei térbe,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Kihátrálnak a régi erények a képből,
koccintsunk a lét maradék poharával,
de ha elfogy a vér, s a remény a szívedből,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Mint csecsemőt az anyja, úgy hord ki az éjjel,
édes burka az álomanyának óv! - de a hajnal
a vértelen értelem kínját hozza kedéllyel,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Keresztre feküdt a Király e kihalt éjszakán,
a patkány járdán hever Ő, szeme csukva,
és könnyeivel enyhít a patkánynép szomján,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Koromfeketén jön az égre a jó NAP,
ördögök járják a földet, és árnyjátékaikkal
tömegekre törnek, s elhalasztva a holnap!
Ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Bolyongó lábnyomaidban a vér vörösen
itatódik a porba. Bértanú Isten előtt vall:
elhazudva az út és talpadnak tövise!
Ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

A legfőbb trónuson immár senki sem ül már?
Az életet élheted végtelen, Úrtalan napjaival -
Nyíljon a szemhéj, hátha a gangon az Úr vár!
Ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Kifagyott hát a sárga a házad falából,
s valaki végzett a kert valamennyi dalával -
hogy kerülnek vissza a madarak a halálból?
Ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

A bakonszegi Kostemető

A bakonszegi Kostemető Lakatos József szobrászművész alkotása (1999)

Fotók: Kocsis Csaba, Zene és film: Fűri Rajmund (2007)

Két angyal

A követ el kell hengeríteni

És ezt két angyal tette meg
Hogy férfi volt vagy nemtelen
Azt még ki kell deríteni

furim

Kallós Zoltán erdélyi fotóiból

Kiállítás a berettyóújfalui művelődési házban - Kocsis Csaba küldeménye

Becsey Zsuzsa Mackónak

Tudod Mackó

én szerettem volna veled moziba menni.

Ne haragudj

hogy így esett.

Ott ülni veled

kéz a kézbe

tekintet

mosoly árnyékában

csendesen.

Kötetben: Nyuszi álma

Megjelent a Napkút kiadó közreműködésével

Becsey Zsuzsa NYUSZI ÉS FARKAS (részlet)

Nyuszi tevékenykedik tanyáján.

Magányosan, ám igen boldogan éldegél kicsi házában.

Örökké jól elvolt szorgosan munkálkodva ügyes-bajos dolgaival.

Ugyan ha voltak is körülötte néhanapján, azok mind

megközelítetlenségét csodálták. Ahogy telik az idő, megelégeli,

hogy őt

mindenki csak féltve őrizgeti, s így való

gondban,

az igazat

megvallva, még boldogabb lenne,

ha örömén jó baráttal

osztozhatna.

S mit nem hoz a sors, egyszer csak jó sokára, kopognak.

Farkasforma érkezik.

-Nyuszi, ha beengedsz, nem bánod meg. Segíteni fogok a dolgaidban, és igen jól megleszünk. Meglásd, nagyon jó farkas leszek.

És nyuszi beengedte.

Nagyon, nagyon boldogok.

Farkas barkácsol, tehetségére minden munka. De ezek a

dolgok mind olyanok,

amikből nem telik fogának való falatra.

Kezdetben még munkálkodik is nagy igyekezettel magaformán a falatjáért, ami nála nemigen járta, de sokáig azt bizony nem bírja.

Farkasnál nemigen járta a falatért való munka. Nem volt sem talpára, sem ínyére az ilyesfajta. Pedig milyen, de milyen tehetséges farkas volt.

Legalábbis Nyuszi így hitte.

A bajok ekkor kezdődtek.

Farkas henyélni kezdett. 

Aztán mérget inni.

Szeme fokozatosan vált csillogóvá, keze súlyossá, lába bizonytalanná, agya elszállt.

Nyuszi megdöbbenve veszi tudomásul, hogy Farkas eddig bizony csak jó oldaláról

kecsegtetett feléje nagy igyekezettel.

Igazából jó farkas volt ő

(hitte Nyuszi újra és újra),

csak hát lusta.

Azt tette, mi kedvére járt, ebből ugyan koplalni kényszerült. Így esett, hogy elkezdett Nyuszin élni.

Bár akadtak már kezdetben furcsaságok Nyuszi számára Farkas

cselekedeteiben. Miközben szörnyűséget szörnyűségre halmozott meséiben, amitől Nyuszi már magában igen megdöbbent, hát még hogy Farkas élesfogú késsel a kezében játszadozott meséi közben.

Aztán mert Nyuszi félt ettől,  leszokott róla.

Farkas

egyszer még úgy istenigazából ezzel

félemlíti meg Nyuszit, hogy tőle

idegen

dolgokra őt

kedvére bírja.

– Vagy

   szeretsz,

   Nyuszi,

   vagy

   meghalok

   én is, s

   te is.

De ez csak később, mert

azontúl jaj! Nyuszinak minden nappal és

éjszaka.

Mikor már alig lélegzik Nyuszi, mer segítséget kérni. Nyusziapa

pillanat alatt ott terem és

megmenti.

Ez a pillanat mellesleg egy egész nap, hiszen Nyusziapa nagyon távol...

Aztán már Nyusziapa és

az erdőbírák.

Nyuszitól oly

idegen világ.

.....

Nagyon sok időre jön Farkas gyógyulása.

Tán még bocsánatot kérne...

De Nyuszitól távol minden, mintha nem vele történne. Mintha az ő bőrébe valaki más költözött volna.

Igen, álom.

Nem ismerte meg Farkast. Az hiába ragadta meg a kezét, élettelen volt.

És Farkas is megszűnt ettől létezni.


Becsey Zsuzsa A Rózsaszín nyúl című kötetből
Megjelent a Napkút Kiadó közreműködésével

garai péter sándor korrekció

vonat elé guggolunk

megfogjuk a mozdonyt mielőtt elérne

felemeljük a sínekről

megigazítjuk a masiniszta fejét hogy előre nézzen

visszatesszük a sínekre hagy robogjon

*

lekapcsoljuk a tolató lámpát

miután végeztünk a tolatással

nyugalmi helyzetbe keveredünk

megfogjuk egymás kezét szorosan

megérezzük a másik pulzusát a

tenyerünkön figyeljük ahogy

egyre szaporábban ver ahogy

felgyorsul a lélegzetünk

várakozás teljesen nyílnak

az ajtók amint kiszállunk

a friss levegő térít magamhoz

*

a kék-sárga csíkos sálamat hiányolom minden télen

és mindig tavaszra szokom meg hogy elhagytam

http://hu.scribd.com/doc/186716500/garai-peter-sandor-z00#scribd

Gulisio Tímea Szfinx

Csak a díszlet változik 

A lényeg ugyanaz marad
Egy kimustrált színésznő
Kleopátra szerepében

A többi mind statiszta
Közönség nincs
Maguknak tapsolnak

Több százezer idegen
Látott meztelenül
Csak nekem nem mutatod magad

Igazi férfi akarok lenni
Igazi nő
Kőarcú szfinx vagy
Senki se felel meg neked


forrás dokk

Csapó Angéla antiszonett

Az öröklétet nem igénylem, Kedves. 

A szíved se add ide, csak osztatlan figyelmed.
Ne riadj meg, nem tervezek hosszabb távra,
Nem kell a mindig is, a soha még, az utána.

Nem kell, hogy belém halj, nyugodtan felejts el.
Jó az úgy, ha holnap az új nap nélkülem kel.
Ez itt nem romantikus, s nem fejlődésregény.
Nem vagyok se angyalod, se híved. Csak: én.

Nem vagyok senkid és nincs rám magyarázat,
de akarom, hogy bennem viszonozd a vágyat,
s ha már beléd akadtam és nincsen rád vigasz,
legyél. Ne az igazi, de legalább egyszer igaz.

Ne légy enyém. De ha ágyba bújsz velem,
viseld el, hogy a lelkem is meztelen.


forrás: dokk

Csapó Angéla csalimese

Utált engem, aztán békét kötöttünk. 

Aztán megint megutált, aztán reménykedtem, hogy mégse.
Aztán azt mondta, hogy nem szeretett, és elment.
És reménykedtem, hogy nem felejtett el, de igen.
Aztán írtam neki, és figyelmeztetett, hogy nem fog sűrűn írni, de írt.
És megörültem, hogy beszélgetünk, és nem írt többet.
Aztán írtam egy verset, és ő is írt egy verset.
És az én versem róla szólt, és az övé nem rólam.
Kértem, hogy beszéljünk, nem válaszolt.
Azt hittem, nincs kapcsolat, és őt nem érdekli.
Mire válaszolt, hogy van, csak.
És hogy törődik vele, azért ír. Nem írt újra.
És én tovább beszéltem magamban.
Azt mondtam, hogy nem volt történet, de igen.
Aztán azt, hogy volt, de nem.

forrás: dokk

Molnár Krisztina Rita Duinói villanella-féle

(fáradt idézőjelbe zárva)

Felhő komorlik Duino egén. 

Kit érdekel, hogy rózsák haldokolnak?
A vár alatt fürödtünk, ő meg én.

A délután metszett kristályedény
-- nem érdekelt, hogy rózsák haldokolnak --,
úgy tündökölt, mint legtisztább erény

áhítatba hullt apáca szerény,
hűs kézfején, s mi benne, mint az olvadt
méz ragyogtunk, fürödtünk, ő meg én.

S eltökéltük, házat, de kőkemény
falút, majd itt veszünk, talán már holnap,
és rózsalétben élünk, ő meg én,

déli napban fürödve könnyedén,
mert nem tudva, hogy rózsa haldokolhat,
így azt sem, erről szólt már költemény.


De bárhogy vártuk, nem lett soha holnap,
a széltől óvott kertre nincs remény,
mert elsodródtunk onnan ő meg én.
A duinói rózsák? Haldokolnak.

Kötetben: Különlét PONT kiadó

(dokk)

Turbuly Lilla Alkonykapcsoló

Hát itt van, nézd, ez az októberi este 

(még egy órája sincs, hogy láttalak),
de nem vagy itt, így nem nézheted, persze,
vagy mégis, csak néhány utcával távolabb.

Ahogy te elköszönsz, az mindig mintha végleg,
de főleg most, hogy hűvösebbre vált
a frontok űzte késő nyári képlet,
kijózanítva azt, ki más időkre várt.

Van az a hosszú pillanat, csak azt akartam,
hogy most az egyszer várd ki itt velem,
mikor a nappal és az est közötti harcban
épp döntetlenre áll a küzdelem.

Csak nézni, hogy a fény lassan kifogy,
és nem remélni, nem gondolni semmivel,
de egy kigyúló lámpasorról tudni, hogy
mikor van vége, és hol kezdődik el. 

http://www.holmi.org/2010/03/turbuly-lilla-alkonykapcsolo

(dokk)

Jónás Tamás MŰT – DAL

Aki szeret, aki nem

Szorítsa meg a kezem

Akinek már fájt a szíve

Ejtsen sebet szívemen

Ingyen vagyok mint a szél

Ne csókoljon aki fél

Aki könyörgött már másnak

Az ágyamba belefér

Kis kaviccsal ledobom

a Holdat ha akarom

Bújjon hozzám aki fázik

Reggelig betakarom  

Kötetben: Lassuló zuhanás Magvető