Azt mondta, hogy
ő egyáltalán nem irigy az asztrofizikusok eredményeire. Sőt! Nagyon is tiszteli
őket azért, hogy a Nap jövőjére vonatkozó előrejelzéseiket kidolgozták, és a
tudományos közvélemény meg is erősítette az eredményeiket. Szerinte neki csak
segítséget jelenthet a számításaik példája, még akkor is, ha ezeket nem lehet
egy az egyben átvinni az emberi sors alakulása mérésére vagy jóslására. Pláne
annak szabályos menete megadására. Mert ez a bizonyos sors nem fúziós folyamat,
és nem arról szól, hogy hogyan használódik el a rendelkezésre álló anyag,
amikor hőt és fényt bocsát ki magából, és foltjai vannak, meg protuberanciái,
kilövellései. A Naprendszer alkotói pedig bele sem szólhatnak abba, amit a
csillag meg kell, hogy éljen, már úgy értve, hogy meg kell, hogy történjen vele
a léte során a számítások szerinti átalakulás, aminek a végén Vörös Óriásként
el fogja nyelni a Földet is.
Mikor lesz az!
Mondhatná akárki, éppen a lényeget vesztve szem elől, ami pedig, szerinte, a
dolgok előre látása, mégpedig egy kiválasztott jelenség esetében, mint ezúttal
a mi központi égitestünk léte.
Merthogy ez a
tudás lehetne átvihető a mi emberi valóságunkra is, emelte fel a hangját, és
indulatba jött a kifogásokat hallva, amik a viszonyítást, az
összehasonlíthatóságot vonták kétségbe.
Az alpinistákat
nagyon becsüli, folytatta felhevülten, meg az óceán kerülő vitorlázókat, akik
tudják, hogy a lehetőségeiket ők csak részben határozhatják meg maguknak, és
így a döntéseik is csak korlátozottak lehetnek. Pedig milyen nagyszerű vágy az,
amely hajtja őket: fel a csúcsokra, és ki a mérhetetlen vizek fölé! Állnak a
szikrázó napsütésben, a metsző és – sajnos – ritka levegőben, ahol az
atmoszféra kékje semmihez sem hasonlítható, és a hegyek havát viszi a szél,
ahogy a horizonton látják, hogy nincs feljebb, nincs már tovább, és szinte
foghatóak a csúcsok a világ tetején! Felettük csak a csillagok ragyognak, ha
akkor és ott éppen láthatatlanul is, ahol a teremtő is hallgatja a csendet, ha
a hegyek hangja ezt neki is megengedi. Vagy egyensúlyoznak a hajót irányban
tartva, jó szélben, körülvéve emelkedő és süllyedő hullámoktól, amelyek alatt
ott mozog az irdatlan mélység, meg a víz rettenetes súlya sejlik fel, ahogy repíti
őket a hajó és a gondolat, hogy nincs akadály, amely útjukba állna, és ez az út
elvezethetné őket akár a végtelenség nem létező széléhez is!
Mert, és itt a
gesztikulációja is felgyorsult már, az ember a szabadságot akarja elérni, amely
szabadság az időtlenséggel és a korlátozatlansággal mutatja meg magát előtte,
hogy ölébe vegye az embert, mint szülő a gyermekét, és annak örömét, hogy ide
juthatott, fenntartsa. Még azt is elhitetve vele, hogy mindezt a gyönyörűséget
neki, az embernek sikerült elérnie, a saját akaratából és az erejét latba
vetve, álmait fel nem adva, de kitartóan követve, ami így aztán a valódi
szabadsága lehet: az önmagát teremtő ember sikere, aki eljutott oda, ahová
eljutni akart, és megvalósította azt, amit magának előzetesen kigondolt.
És akkor jön egy
vihar a hegyeken vagy a vízen, és lesodorja az embert a gleccser szakadékába,
vagy akkora hullámot borít a hajójára, hogy az felfordulni tud csak, kiejtve
irányítóját abba a bizonyos felsejlő mélységbe, amely fölött a szabadság
tágassága eltűnik, és a jég között is örök sötétség borul a csúcsokra mosolygó
palackos szerencsésre. Mondta egy óvatos hang, kezét tördelve, fejét lehajtva,
hogy szégyenét elrejtse, amikor elrontani merészkedik az emberi szellem
szószólója igazát.
Igen, ezt a hegymászó
és a vizek vándora jó előre tudja, és fel is készül rá, mint lehetőségre,
mondta nyugodt hangon, hozzátéve, hogy a sors tervezésének ettől még nem
kellene megváltoznia. A befejező pillanatok sem változnak, hiszen ezeket is tudja
már előre akkor, amikor a szabadságra készül, amit elérni ilyen különös formákban
gondol, tette hozzá.
Tudjátok, lepte
meg a hallgatóságát hirtelen, ha nem megyünk a hegyekre, és nem szeljük át a
nagy vizeket, akkor még mindig elérhet minket olyan vihar, amely a sorsunk
tervét megsemmisítheti: mert magunkban hordozzuk ennek fátumát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése