2016. július 22., péntek

Kántor Zsolt Szálak moccannak

Nincs elmosva a szecessziós csésze,
álmomban zavar. Rúzs, kis cukordarab,
barna lé. Megalvadt kanál. Mintha a köhögés
száradt volna bele, összerezzen, amint ébredek.
Mintha tárgyakból állna az élet, sőt, a test is,
szemernyi hely sincs bennem a sok kiskanáltól.
Pohár van a májam helyén. Járomcsontom: óralap.
Szívem helyén kis gömb, amit átszúr Jézus,
amikor megtalál. A halálon túl is elfoglalják
helyüket (bennem) a tárgyak. Ott is, ahol
a lelket sejtjük, csak egy lift jár le-föl.
Valaki kulcsokkal zörög a színpadon
és a széksor üres. Szivarfüst, hámló tapéta,
pöndörödő plakát. A primadonna üvegszeméből
egy vércsepp gördül a zongorára. S a páncél-
tőkék között Isten elmossa (rendesen) a csészét.

http://mek.oszk.hu/02600/02672/02672.htm

http://epa.oszk.hu/01300/01326/00067/09vers4.htm


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése