2016. július 9., szombat

Fűri Mária Olvasónapló 4

Egy szörny arca volt.
Orra helyett két óriási orrlyuk,
Szeme helyén két sötét üreg.
Hol fekete, hol vörösen felparázsló,
Maszk takarta, ember nem láthatta,
Lélegzetelállítóan szörnyű arc.

Mégis: ő a muzsika angyala,
Az én angyalom.
Párizs a lábaim előtt hever.
Nem is tudja: az ő lábai előtt.
Mert ő a mesterem.
Ő a muzsika angyala,
Az én angyalom.
Hang, ami egyszerre három helyen is létezhet,
A test nélküli hang.
Csak a hangja szép.
Az arca egy szörny arca.
Olyan  ijesztő,
Hogy megpillantva, az emberek
Visongva szétszaladnak.

Szegény, boldogtalan barátom.

Karom a nyaka köré fontam,
És megcsókoltam azt az ember sose látta,
Pengeéles, szomorú szájat, és az arcát,
Amelyet az anyja sem csókolt meg soha.


Jennifer Bassett The Phantom of the Opera

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése