Egy szörny arca volt.
Orra helyett két óriási orrlyuk,
Szeme helyén két sötét üreg.
Hol fekete, hol vörösen
felparázsló,
Maszk takarta, ember nem
láthatta,
Lélegzetelállítóan szörnyű arc.
Mégis: ő a muzsika angyala,
Az én angyalom.
Párizs a lábaim előtt hever.
Nem is tudja: az ő lábai előtt.
Mert ő a mesterem.
Ő a muzsika angyala,
Az én angyalom.
Hang, ami egyszerre három helyen
is létezhet,
A test nélküli hang.
Csak a hangja szép.
Az arca egy szörny arca.
Olyan ijesztő,
Hogy megpillantva, az emberek
Visongva szétszaladnak.
Szegény, boldogtalan barátom.
Karom a nyaka köré fontam,
És megcsókoltam azt az ember sose
látta,
Pengeéles, szomorú szájat, és az
arcát,
Amelyet az anyja sem csókolt meg
soha.
Jennifer Bassett The Phantom of
the Opera
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése