Mórotz Krisztina Mama keze

Göcsörtös ujjaiddal simogattál, 

s dagasztottad az élet alapanyagát.
Látod, akkor jó a tészta, amikor elválik az edény
falától, s nevettél egy nagyot.
Esténként a kézkrémet  kecses
mozdulatokkal vitted fel, ahogy ezt cselédkorodban a
a zongoraművésznőtől ellested.
De aztán a mindenszentekre készített koszorú
drótja megvágta a kezed. Később tüske szúrt meg, s
a hidegtől megpirosodva, kiserkent  a véred.
Eljött az a kedd is, amikortól többé nem gyúrtál.
Még kapáltál valamennyit, verted a földet.
A másik kezed bütykei kifehéredtek,
ahogy a botra támaszkodtál.
Hagyjatok kiáltottad, ha leteszem a kapát
meghalok, egyre erőtlenebb lettél.
Könyvből olvastál fel, nekem. Gyermeknek hittél.
Meséltél, s a lapok  ölembe hullottak.
De a kezed nem kapott utánuk.


forrás: dokk