Dezső Márton Csíkok

Tizenhárom napja láttam Józsefet. 

Amikor a zebra megtaposta. 

Errefelé csak egy van – mármint zebra –, 

József viszont töméntelen. 

A tülekedésre emlékszem, és arra, 

Ahogy Józsefet fellökték. 

Karok, csípők, lábak lassították 

József elkerülhetetlen esését. 

Szájából a cigaretta kirepült, 

Majd kezénél a földön megpihent. 

Az apró, amit markában tartott 

– egy százas és kettő ötvenes –, szétgurult. 

Úgy tűnt, József ennyivel megússza: 

Kétszáz forint, cigi, horzsolás az állán. 

Aztán megjelent a zebra József mellett. 

Olyan patája volt, mint az Ördögnek. 

Úgy világított fekete szeme, 

Ahogy kocsmában a billiárdgolyó, 

Mikor az asztal széléről visszapattan, 

És a lámpatest alatt, középen megáll.

  

Hitel 2017/04