„Magánterületek előtt,
magánálmokból kirekesztve
hajlik az öreg este rám,
az árok puha, mint a jászol.”
(Ladányi Mihály: Csavargó-dal)
Elvadult aljnövényzet
boszorkák erdeje
burjánzó fű között
kristályok kápráztató kövek
és szerelem vetése
szerelemtől megédesült élet
és idegen illatú sóhajok
és megoldott övek
Hegyi út szélén
ücsörög Mihályunk valahol
bort és csókot
koldulva játszik
alatta nyújtózó parcellák
kitetsző sávok
utak szalagját
kísérő mezei virágok
Tenyere röptével
küldi kupáját
aki kapja az kortyintson
az adja tovább
léte már nem szerelem-izzás
már csak önmaga hamva
mégis szent nászáról
locsog a világ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése