Tele vagyok az illatával
Esti bódító estikék
Jön a szürkület félhomállyal
Múlik lassan az esti kék
Magamba szívom, hátradőlök
A felbukkanó csillagok
Lassan nőnek, mint nyomott vásznon
Minta, ahogy a tű bököd
Fölöttem az ég sötét sátor
Égi lámpás gyúl szerteszét
Nem akartam, hogy verssé váljon
Mégis lett róla költemény
Hogy miért jutott most eszembe
Nyáron volt s nem az Adrián
Valahol elvesznek belőle
Máshol pótlódik a hiány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése