A hervadás virágzik.
Az idő, mint a csónak.
A ház házaktól fázik.
Csak csontja van a szónak.
A bordák kosarában
a szív, mint érett alma,
s mint baba a babában,
még annak is van magja.
Csak összehordott népek
rebbennek szét ijedten.
Én kerestelek téged.
Mihez kezdjünk mi ketten?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése