(Virág emlékének)
látom amint alszik
hallom amint szuszog
kis teste hangtalan vacog
látom ott van ágya mellett
mit aznap viselt: a cipő
a mese
a végigsírt ebédidő
látom a tekintetét:
apa félek
hallom hogy
beszélek beszélek
látom magam
ahogy ülök
a fügefaág hajlatában
látom ahogy
ráncosodni
kezd a füge
hull le egyik
a másik után
látom ülni
ott magam
hűvös hajnalokon
ha lesz még
egy életem
átlapozom
dokk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése