Konrád, Konrád, most komolyan.
Újítanod kell a gépet.
Megmutatja csontjainkat,
mi nő belül, s mit titkolnak
látásunk elől a sejtek.
Kíváncsiságunk megnőve,
látnánk azt is, mit az anyag
magából kitermel egyre,
amiből gondolataink,
s a különös lélek fakad.
Mi hiányzik, hogy így legyen?
Hol tart most az új kísérlet?
Sugaradnál segítséged
kéznél volt, és választhattál:
nőd kezéről készült képed.
Gondolatunk kényes fajta.
Pillanatokra van szükség,
hogy a helyét megtalálja
bennünk, és még milyen furcsa
érzésünk, mely új jelenség.
Alapunk, min létünk sarjad,
tudjuk régtől, az önérdek.
Persze, ennek nyoma sok van.
Bajlódunk is vele bőven.
Nem csoda, hogy többen félnek.
Ki mondja ki, amit érez?
Tervét ugyan ki mutatja?
Versenyt vállalunk, mely ádáz
küzdelem, és ha sportszerű,
akkor neve: Olimpia.
Jótétemény lenne tudni,
kiben mi lakik, s mi készül.
Ha Te meg tudnád mutatni,
feketében és fehéren,
hová juthatunk el végül!
Azt javaslom, kezdd magadon,
Világítsd át gondolatod.
Készíts róla, ami látvány,
lehetne több dimenziós,
s tedd közkinccsé, ha akarod.
Gyanúm szerint kell egy tükör.
Csak összehasonlítani,
hogy az érdek, mivel kezdted,
és a jel, ami előállt,
össze hogy fognak illeni.
Ha valami megzavarná
dokumentálásaidat,
figyelembe veheted, hogy
jó szándékú segítődből
számolatlanul sok akad.
Talán bajod azzal lehet,
hogy a lélek vajon anyag?
Aminek a gondolata,
érzései, titkos vágya
rögzíthető, és megmarad?
Mert, bizony, az emlékezés
olyan, mintha onnan jönne
jelenünk, és a jövőbe
segítségével juthatunk.
Elvárva, hogy nem lesz ferde.
Ami gondot is okozhat.
Érdek diktál, és a múltunk.
Talán ezért hallgatjuk meg
egymás szavát, hogy belőle
őrá magára láthassunk.
Azért te szólj, ha kész lenne
műszered. Következőleg
olvasnánk egymás fejében,
s áldott korunk köszöntene
ránk, bizonnyal nem mesében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése