Szép szál testőr. Csizmád
koppját a Burgban
Elnyomta lakájcipők halk
csosszanása.
S bár később megbántad, akkor
azt hihetted,
Hogy egy misét megérne Bécs
varázsa.
Gondolkodni nem a Sorbonne
tanított,
Sem tragédiát írni Padova.
Nem lettél Schönbrunnban
ollónyeste díszfa,
Alattad nem hűsölt szép dámák
sora,
Itt szabadon nőtt lombod a
magasba,
Gyökered a Sárrét sarába
mélyedt,
S árnyékodban – Krisztus
szavára Lázár –
Egy ország kezdett ébredni, a
néped.
Sokakat megölt itt a nád, a
víz.
Te mocsári tölgy lettél, szép
csoda.
A magány nevelt, s a tudomány
és a művészet
Kádár dűlője, gyepsora.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése