Szemünket edzi rajtuk, ami új?
Vagy csak jelszót követ, elvégre
Látvány utáni éhünk nem csitul.
Teremtésünknek a visszája
Még alkotás, és nem rombol soha.
Szépséget mutat, ezt ajánlja
Rút, s mi félelmet kelt, s a humora.
Szabadon az ember kiáltoz,
S bőszen mindenféléket mutogat.
Mesterré váláshoz ki áldoz
Időt, amikor az vele szalad?
Gyűjtők orra alá fricskáz, ki
Klasszikusokat is összekever.
Vagy kedvünket követve kérdi,
Hogyan juthat hozzá a várt siker?
„Költő hazudj”, mondta a mester,
Ám a festő direkt furcsát mutat.
Művével hová jut filiszter,
Aki ügyetlenül idéz s kutat?
Nyelvünknek zsongít a zenéje,
Amit igazán nem csak fül kiván.
Aki megérzi, szenvedélye
Mélyül, akár rövid idő után.
Azért a stílust, mely az ember,
Gyakran pellengérezi kritika.
Afféle csúfolót nem ismer
Sokat a hívek vidor tábora.
Kezdhetné ki-ki önmagával,
Ami lehet, hogy a legnehezebb.
Gondolkodom, ilyet ki tárgyal?
Kire hivatkozhat emlékezet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése