Csak dadogok. Leblokkol
a tehetetlenségem.
Mint aki a sötétben
már reményét is veszti.
A fájdalom, a messzi,
és eltévelyedésem
lesújt, bénára sokkol.
Az idő kereke eszembe
jut, de most mit sem használ,
hiába is pörgetném.
Óh, te drága istenkém!
Ki vesz most elő tartalékot?
Érvet, mely csillapíthat.
Nincs más, mint az elképedés,
s a gonosz indulat
visszafogja magát,
miután nem rejtheti szégyenét?
Dörgő szava apánknak
most elhangozhatatlan.
Hány van vajon elég okos?
Hogy mikorra hozhat eredményt
kimért adakozásunk,
s bírható-e még szenvedés,
az történelmi tett.
Ára alig kimondható,
s úgy hívják: türelem.
Hangyabolyt menekíteni
mára lett kötelesség.
Kárpótlásul marad
az IDŐ, amely végtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése