Valamelyik hajnal jutott eszembe miközben bámultam a párás kerti reggelt harmatcsepekkel a bársonyos zöld füvön körbe szállingozó rovarokkal és kistestü danolászó madarakkal haránt beeső napsugárral amikor a vastag ködpára megülte a felülről belátott lepillantott völgyet apró fehér és rózsaszín virágok boritották a bokrokat a kábitószer és alkohol szint a véremben elért valami kényes egyensúlyt és felhallatszott a monoton kántáló indiainak vélt ringató elektronikus zsivaj hangyaméretű ember pöttyök rezegtek makettek között az egészen álomszerű dunyhaként borult a távolságra a szivárvány tündöklő vízpára és a hajnal barackaromás pirja szellő lengedezte körbe valami keserű emberi interakció emlékét mindig hülyeségeken veszünk össze ilyenkor de kivel hol mikor min nem emlékszem nem számit leöblitem egy korty rummal meg egy slukk és tovább bámészkodom miközben a távolban egy kutya csaholva üget felénk és rohan évtizedek messzeségéből a múltból amikor még én is és te is naivak félénkek sokkal fiatalabbak voltunk mint most és már akkor elfelejtettnek hittük ezt a pillanatot ami most eszembe jutott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése