Ott jött az úton szembe
Ifjan, karcsún és szépen.
Haja, minden vonása
Feloldódott puhára,
Simogatóan lágyra
A fény arany vizében.
De hisz láttam őt százszor
Kis komolykát, kis soványkát,
Arcán pár finom ráncban
Időpatak sodrában
Láttam továbblebegni
Ifjúsága virágát.
Miért látom azóta
Mindig így, ifjan, szépen,
Forró nyárdélutánon
Az emlék mozivásznon,
Amikor nem is várom?
Nem érthetem, nem értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése