Szemed, hajad fényét az idő
Tompítja egyre, napról napra.
Arcod selymére ráncokat gyűr,
S fehér színt lop barna hajadba.
De a képnek, mit bennem hagytál,
Megmarad minden kis vonása.
Az arc gyűretlen, szép és tiszta selyme,
S a puha, fiatal haj varázsa.
Az idő őrzi ezt az arcod.
Én is érzem üdén melegnek.
S legyek bár öreg, rideg, magányos,
Édes arcod meg-megmelenget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése