Császári a hónap, augusztus, habár
Cézár jelenti sokunknak a kezdetet.
Égi útján hátrafelé jár már a Nap,
estelente jóval korábban integet.
Sülő húsunk a grillről éppen lekerült,
alábbhagyott kissé a felmelegedés.
Áhítozásunk késztet immár arra, hogy
látni tudjunk igaz délibábot, mi szép.
Meddig nyár a hőség, ami perzselő tűz,
eső nélkül, tikkasztóan pogány idő,
melyben porrá változik az élet, a zöld,
és kiszáradt röggé róna: termő mező?
Városban megolvad az úton a sötét
aszfalt, s a ház mint kályha, oly forrón meleg,
midőn este sétálni menne az, aki
keresne magának enyhet adó helyet.
Áruházban tálcákon kirakva füzet:
mellette toll, színes ceruza és radír.
Ott, ahol mindezt biztosítja iskola,
gondra közös erőfeszítésük az ír?
Minket járvány kovácsol egybe s az idő:
tömegével magányosan menekülünk.
Érmet minek számolni az Olimpián?
Puszta megmaradásunk lett az örömünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése