Fűri Rajmond Idő barát!

 

Van, hogy köszön,

s van, hogy siet szó nélkül.

Mire figyel?

Valamire felkészül?

Jövőbe lát?

Helyet keres magának?

Van, mit lezár?

Vagy azt nézi: kik várnak?

Nem sír. Miért?

Ez az, amit nekünk hagy.

Csodálkozik,

s nézi a birodalmat?

 

Sokat kapott,

megadatott, elérte.

Számolja most:

nincs is, amit cserélne.

Milyen nyugodt,

visszafogott derűje.

Mellette áll,

aki már megelőzte.

Lakásuk a

fénylő, nagy csillagokban,

ahol szívük

szikrázik, mikor dobban.

 

Ami marad

utánuk, mára emlék,

s köztük nem egy,

mit soha nem felednénk.

Például a

sajátjuk, a példájuk.

Tanulhatunk

tőlük, ők a tanárok.

Látogatók

lesznek nálunk naponta.

Idő barát!

Gondolhatunk magunkra.