Csábítottak
virágos kis kertben.
Némán álltak, fényesen és színesen.
Karók végén
tükröződve láttam
bennük, ami vonzott akkor, bűvösen.
Átjáró volt
fényük más világba,
ahol a kívánság rögtön teljesül.
Elragadták,
aki tőlük várta
kincseit, akár életébe kerül.
Most a fények
ezresével állnak
szemben, tárva rögtöni ígéretet.
Milyen angyal,
aki kiabálja:
potom pénz csak itt a mennybemenet.
Hogy csak álom?
Mostanában mi nem?
Pontos számsorok egymás hegyén-hátán.
Kimutatják
mitől nő az ember.
Valamikor teljesül e kiáltvány?
Színes gömbök!
Hova kerültetek?
Szabad-e vágyakoznom utánatok?
Elvégre már
láthattam eleget.
Az a bajom, hogy meg soha nem unom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése