Nagyon hosszúnak tűnt a menetük.
Bokor tövén álló bolyból vonultak.
Hatalmas volt az a rakás, a vár,
amit összeeszkábáltak maguknak.
Mint a gépek, fáradhatatlanok.
Nézve őket ezt gondoltam magamban.
Feltűnt hirtelen, hogy ez rohanás,
s lett kérdésem: vajon miért szaladnak?
Vihart várnak? Érzik a nagy esőt?
Özönvizük elől menekülnének?
Hol lehet az Ararát, a hegyük,
és a Noé-bárkájuk már elkészült?
Menekülnek, vagy a munka a gond,
szaporulatot kellene etetni?
Nagy a család, kevés az élelem?
Késedelmet forrongás tud követni.
Mit látok ott? Ezek egymást ölik?
Egész seregek pusztulnak halomra.
Kiáltanék! Ezt már ne, gyerekek!
Vajon ki hallgatna ember szavamra?
Látom aztán: csillapodik a harc,
s elfogadják egymást a derék hangyák.
Azt várom: a békekötés után,
a várukat együttesen uralják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése