(1)
Behunyt
szemmel, mint az alvajárók
Akikre
nem hat gyűlölet, sem undor
Természetes
bizalommal, bátran
Tudva,
mindenki félreáll az útból
Lépek
lassan, de megállás nélkül
Egyik
lábam a másik után rakva
Ahogy
este a kihajtott állat
Otthona
felé ballag a kolompra
Úgy
haladok egy szabott irányba
Minden
más mintha bura fölött szólna
Kirekesztem
a kinti világot
Beleteszem
egy saját kirakóba
(2)
Behunyt
szemmel, mint az alvajárók
Akikre
nem hat érzelem, közöny
Öntudatlan
bizalommal, bátran
Botlás
nélkül az ajtóküszöbön
Lassan
lépve, de megállás nélkül
Tovább
a járdán, utcán, tereken
Ahogy
egy csendes tavaszi eső
Hull
az égből és lassan szemetel
Rajtam
vízhatlan esőkabát van
Világos
a bent, világos a kint
Megbízható
és tartós védelem
A
fontos különbségre megtanít
Az "alvajáró" világa egyfajta műveltség élményből összerendezett világ. A maga számára kialakított életforma és magatartás együttese. A megállapodott gondolkodás magatartása a mozgó világ ellenében. Különös életforma, önkritikussá tesz sorsunkkal és igényeinkkel szemben. Elméletileg jól elrendezhető, de csak saját törvényei tiszteletben tartásával, saját tényeinek tudomásul vételével. Ez a mi századunkban simán mehet?
VálaszTörlésNekem ez egy erkölcsi magatartás és ez a mozgó világban,a mi századunkban is létezik.Kell is, hogy létezzen.
VálaszTörlésKöszönöm! :)
VálaszTörlésValami olyasmit éreztem, amikor írtam, hogy a saját világ ereje... Hogy aztán ez miből áll össze - biztosan több dologból.