Budapest, 2003. július 31.
Tegnap este csoda történt
hasonló még nem esett velem
azaz egyszer de az más...
jut eszembe
kisebb még volt kettő
a tévét kapcsolgattam
úgy mint Mackó
csak ő mint szokta már elaludt
lopózva
csendben fel ne ébredjen
szoktam
kikapcsolni.
Ritkán sikerül
Mackó ilyenkor ébred
nyitva ki szemét
hogy ő nem alszik
újra bekapcsol.
Most ez a csoda folytán vagy sem
kezdtem magam is
kapcsolgatni
ahogy nem szoktam máskor
egyszer csak mit látok
nagyapámat ismerem fel
kételkedve
csoda nem érhet
ilyen messze.
Ahogy követem a beszélő szavait
hanglejtés
kéz karmozdulat
testtartás
időnként visszatérő
szavak
lezáró
kezdő
közbeiktatott
arc- és egyéb rezdülések
mintha csak most
hozta volna vissza
röpke időre
a tévé képernyő.
Itt magam is kilépek
ez a jelzés velem is csodát tesz.
Álmomban volt régebb
hogy megjelent
de az más
ez itt valóság.
Tanúja vagyok jelenésnek?
vagy csak szerte a világban
vannak hasonmások.
Minden azonos
a hölgy
másik két ifjú közt
aki kérdezett
bár fiatalabb
úgy 50-60
nagymamám 80
maradt meg emlékezetemben mikor
elment
ahová később nagyapám
régi fotókon látható ez az arc.
Egyre tüzesebbre buzdulva Macihoz
hiszen ez nagyapám és itt
ez nagymamám!
hangosabban felé
már csitítgat.
Hiszen érti ő
most már százszor hallotta
aludni szeretne.
Mérgesen befordul
én meg csak tovább
hogy hiszen ez nagyapám nagyanyám
próbáltam figyelni
már jegyezve
hogy visszaidézhessem
később nem lehet
a semmiből
nem jönnek elő
többet
de már csak arra jut toll:
„ugye hát...
nembeszélve arról”
hiába töröm fejem
nem sikerül felidézni
hogy igazolást nyerjek.
Mire feleszmélek
lekésem
pedig mennyire ugyanaz minden
kérdésre válasz
történelem véget nem érő forgatagában
a politikáról is ugyanaz
sors úgy hozta nem vett részt.
Pedig mennyi minden lehetett volna
ha foglalkozik
a latin említése
francia
40-es évek
ahogy mesélt
ugyanúgy
tovább
talán ha nem ott él
vagy a dolgok másként történnek
akkor ő is éppen így lett volna
a tévében.
kötetben: Nyuszi álma
kötetben: Nyuszi álma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése