Vásárhelyi Vera Skorpió hava 13/1.

Mit olvastunk, mint gyerekek?

Szüleim Miklósnak az Én Újságomra, nekem a Tündérvásárra fizettek elő. Az olvasás volt és maradt életem egyik nagy szenvedélye. De mivel soha senki nem irányította érdeklődésemet, összevissza nyúltam minden könyv után, ami éppen a kezembe került. Általános műveltségem hiányos volt, mert tanulmányaim mércéje az apácák szűklátókörű mértékéhez igazodott. Mint felnőtt pótoltam be azt a hiányt, amit még mint gyermek kellett volna megtanulnom. A XIX. század nagy francia novella és regényíróit az erkölcs nevében eltiltották tőlünk, úgyszintén az úgynevezett «dekadens» költőket. Még Victor Hugo verseit is cenzúrázta irodalom tanárnőnk. Az ismert, nagy katolikus regényírók: mint Claudel, Mauriac, Green meggyötört, megszenvedett katolicizmusát is gyanúsnak ítélték, mert szenvedéllyel, bűnnel keveredett. Adynak csak istenes verseit ismertük, József Attilának még a nevét sem hallottam iskolás éveimben. Az intézet könyvtárának Roman Rose könyvei nem kecsegtettek, anyámék könyvtára nem nyújtott érdekes könyveket – mint serdülő kamaszlány érzelgős ifjúsági regényeket faltam. Ellenállhatatlanul vonzott a betű, karácsonyi listámon első helyen mindig könyv szerepelt. Courths Mahler, Ethel M. Dell, Zsigray Julianna regényei voltak évekig kedvenceim – a változást egy kötelező olvasmány hozta meg életembe: Kemény Zsigmond: Zord idők c. könyve. A Zord Idők nem könnyű olvasmány! Mi volt az, ami érzelmes témákhoz szokott ízlésemet egyik percről a másikra megváltoztatta? Mi hatott rám annyira, hogy még ma is emlékszem arra a döbbenetre, amely a könyv olvasásakor elfogott? A könnyű regények után a más hang, a szigorú, pontos fogalmazás, a nyelv nehéz, de veretes szépsége, a téma ereje és pesszimizmusa. Valami megkondult bennem, mintha messziről mély harangok zúgnának, és ez a komoly, erőteljes kondulás elnyomott minden könnyű és fecsegő hangot. Érzékeny, szeretetre éhes természetemnél fogva rajongtam a romantikus témákért, a happy-end befejezésekért, – de azt a mély harangkondulást attól fogva állandóan hallottam önmagamban.