Sokszor elgondolkoztam azon, miért írnak az írók
szomorú, sokszor kegyetlen meséket a gyerekeknek? Grimm, Andersen és a többi
híres mesemondó, mintha szadista örömet talált volna abban, hogy elszomorítsa,
vagy elrémítse kis olvasóit. Wilhelm Busch: Max
und Moritz kalandjai nevelő céljuk mellett brutálisan kegyetlenek. A
kifejtett kukoricával együtt darává őrölt, két vásott gyerek lehet, hogy intő
példa akart lenni, de én kínlódva hallgattam német kisasszonyunkat. Nem
mindenki egyformán érzékeny. Erre legjobb példa Palotai Boris kedves kis elbeszélése – A különbség – két kislányról és a Piroska és a farkas meséről.
« Amikor farkas
belépett a mesébe, Panni nyugtalankodni kezdett. Egyre szaporábban pislogott,
egyre aggódóbbá vált az arca. Orra kipirosodott. És amikor nagymamát bekapta a
farkas, olyan hangos zokogásra fakadt, hogy kénytelen voltam módosítani a
mesén… Végül is a farkas és a nagymama együtt uzsonnáztak a kunyhóban, vendégül
látva Piroskát, majd később a vadászt, aki a történtek után kissé kilógott a
meséből… »
« Minap Juli
követelte rajtam a mesét… Eljutottunk odáig, hogy megérkezett a farkas. Juli
arca a szenzáció várás izgalmában égett. – És? – kérdezte csillogó szemmel.
Lehunytam a szemem. – A farkas kitátotta a száját, mondtam olyan hangon, amely
hajlamos az engedményekre. Esetleg a tátott szájat ásítássá formálom. – És? –
kérdezte ragyogva Juli. – A gonosz farkas bekapta a nagymamát, - mondtam
elszántan. Juli kíváncsian előrehajolt. – Melyiket? A budait vagy a szegedit? »
Valahogy én is így voltam a mesékkel, mint Panni!
Benedek Elek nem is képzelte, mennyi gyötrelmes hónapot okozott egy hétéves
kislánynak, amikor egyik meséjében egy fiút és egy lányt, - Miklóst és engemet,
- egerekké, a boszorkányt pedig bagollyá változtatta át. A két egér – gyerek
állandóan abban a veszélyben forgott, hogy bekapja őket a bagoly-boszorkány. A
hatásos rajzokkal illusztrált, folytatásos mese hétről-hétre izgalmasabb lett;
reszketve vártam, mikor változunk át mi is egérré, föllestem a függönyrúdra,
nem ül-e ott a bagoly… A nagy irracionális gyermekfélelmek egész életre
kihatnak, annál erősebben, minél teljesebb a beleélési készség. Még ma is,
félelmeim megmagyarázhatatlanok és irracionálisak, éppen annyira, mint
gyerekkoromban.
Szerettem a Dörmögő
Dömötör könyveket, mert derűsek, megnyugtatóak voltak. Mint tízévesek
megkaptuk: Jelky András kalandjai-t
és Rákosi Viktor: Bobby és Csiba
történetét két kutyáról. Éveken keresztül ez volt a két kedvenc könyvem. Nem
régen, egy régiségüzletben, rábukkantam Rákosi könyvére. A nem várt meglepetés
boldogságával vittem haza. Legtöbbször csalódással végződnek az ilyen évek
múltán újraolvasott könyvek. Velem nem ez történt. Élvezettel olvastam
Serteperti báró, Trunduzia kisasszony, Pupák József történetét, Bobby érkezését
a Serteperti házba, Csiba és a mészáros kutyák lázadását, végül a rókák és a
farkasok harcának mesterien szemléltető, sokszor hátborzongató leírását.
« Egy pillanat
alatt rókahad vette körül a kunyhó környékét. A csősz még egyszer
visszafordult, s a rókák csoportjába belelőtt. Egy hatalmas, de már vén róka a
lövés után hirtelen leült, és elkezdett vért okádni. Úgy látszik a golyó
eltalálta. Nagy zavar támadt a vadállatok között. Egyszerre megszüntették a
futást és a sebesült köré csoportosultak… A hátul állók kiabáltak,hogy mi
történt, és szájról szájra szállt a felelet, hogy a király megsebesült. Ez a
szerencsétlenség véget vetett a rókák támadásának. Az egész hadsereg megállt,
és a kunyhó köré csoportosult. Tíz róka összeállt, a vérző király nagy nehezen
fölmászott a hátukra, s hosszú, fájdalmas üvöltéssel búcsúzott el népétől… De
újabb vérhullám csapott ki száján, és leesett a rókahídról. Halva terült el a
földön. Valamennyi róka, ég felé tartott orral elkezdett üvölteni, olyan rémes
hangon, hogy Bobbynak majd a füle dobja megrepedt. Ekkor a távolból
puskalövések hallatszottak. »
Bobby és Csiba története a példája annak, milyen
kell, hogy legyen egy jó gyerekkönyv! Kalandos, helyenként hátborzongató, mély
emberi érzésekkel teli, amelyet gyakran ellensúlyoz valami szelíd irónia. Mint
oly sok klasszikus gyerekkönyvet, Rákosi könyvét is tulajdonképpen felnőtt
ésszel lehet igazán értékelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése