Fűri Mária A tábornok

Tábornok. Talán így hívták azt az embert, talán nem. Nem hiszem, hogy ilyen magas rangja lett volna. De mindenképpen valami hasonló ragadványnéven emlegették a faluban. Fizikai munkából és nyelvtanításból tartotta fenn magát. Azt is hallottam, a rendőrségen figyelmeztették, vigyázzon magára. Katonatiszt volt a második világháborúban. Nem beszélték, hogy háborús bűnös lett volna. De akkor vajon miért nem tudott egzisztenciát teremteni magának? Ismertem én is volt katonatiszteket, akadt néhány az én nagy családomban is, megfosztották őket a rangjuktól, elbocsátották a hadseregből, de a kubikolást és egyéb fizikai munkát követően el tudtak helyezkedni, és tudtak maguknak és hozzátartozóiknak megélhetést biztosítani. Igaz, jól számoltak mind, józanok voltak – könyvelőként, gondnokként, gazdasági vezetőként megállták a helyüket.

Vagy belevetette magát az ötvenhatos eseményekbe, azért figyelték? Nem tudom. Gyerek voltam, de elhanyagolt, idősödő, ugyanakkor inkább vonzó külseje határozottan izgatta a fantáziámat. Nem mint férfi, ilyesmi eszembe sem jutott - inkább, mint jelenség.  A katolikus templomban mindig leghátul állt meg, ott volt télen-nyáron, és soha nem ült le. Vajon valamiféle vezeklés volt ez, valami fogadalom, vagy katona mivoltának való megfelelési kényszer, vagy egy menekülésre kész állapot, ki tudja. Én számon tartottam őt, ő számon tartott engem, de egy-két szónál többet nem váltottunk sosem, és, hogy miről, elmosódott az is. Egyszer voltunk hosszabban együtt, egy téli napon – talán nyolcadikos lehettem, amikor egy fiú osztálytársam, ő és én korcsolyáztunk a határban. Véletlenül akadtunk össze, és azt hiszem, a nálam idősebb szomszéd barátnőm is ott volt. Ott kellett, hogy legyen. Mert édesapámra, testvérre ez esetben nem emlékszem, de nem valószínű, hogy elég bátor lettem volna egyedül a falun túli befagyott belvízre kimenni. A "tábornok" bógnizni tanított bennünket, Janeszkát és engem, egész mutatós félköröket írtunk végül a jégre. Elpirultunk mindketten, amikor arra biztatott, hogy párosban folytassuk. Az a kép, ahogy az elhanyagolt külsejű valamikori úriember régi életének romjaiból próbált nekünk előásni valamit, élesen megmaradt az emlékezetemben.