Jónás Tamás Senki sem árva

Gondos az Isten. A csillagokat ki-kihordja az égre.

Festi az ég alját, feketét szelídít puha kékre.

Szép nap ez. Ülnek a fák a tavaszban, a nyárban.

Szív, szem, kéz! Társat keresünk valahányan.

Lassul a fény, beleolvad a szembe. S könny, ha kicsordul.

Jó kacagás ez, nem szomorúság. Látszik a vége:

kék lufi-hadsereg érkezik, és pukkad ki a szívben.

Mézmeleg édességtől elalélnak a földön, a vízen.

Csók a családnak, s jó sütemény a barátnak.

Tárd szét két karodat! Verdess! Ma kinőnek a szárnyak!

Lassuló zuhanás, Magvető, 2013