A másik
eszközrendszert az ismerheti fel, aki időrendben végigkíséri a Becsey munkáit.
Az írónő, az egymást
követő könyvekben, a nyelvi szintek más és más területét fedezi fel. Kezdetben a
hang és a szóelem kísérletek dominálnak. Az ismétlések és variánsok jól
rímelnek a rajzvariációkra. Később megjelenik nála a mondat csonkolása.
Ez a tompán elvágott,
némán továbbrezgő nyelvhasználat egészen újszerű. Néha egészen mellbevágó az,
ahogy elharapott, félbehagyott fordulatok szorongatóan tovább élik az olvasó
fejében az életüket, vagyis folytatódnak, növekednek, elkanyarodnak, variánsokká
válnak.
És végül, a legújabb munkáiban a szövegszintű formák, a nagy
elemek formálása a jellemző.
Becsey Zsuzsa anyagkezelése képzőművészre vall. Az egyik
oldalon a képzőművész anyagkezelése, a másikon a költőé. Könyveiben a baloldal
az írásé, míg a jobb a képzőművész területe. Meseszerű a kettő kapcsolata. Kettősség
és egység.
Ha összefoglalhatnám,
azt mondanám: szerencsés találkozás.
Barna Róbert recenziójának részlete Becsey Zsuzsa Rózsaszín nyúl című kötetéről, amely
megjelent a Napkút kiadó
közreműködésével, 2010
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése