A
medence mélyén egy rajzlap, a lehetetlen is ráfért. A tények átáztak, mint az őszi
ártér. Hová rohan az ősz? Sietős? A vers megállítja őt. Meginognak a gyenge
pontok. Felfeslik, amit mondok. Ahol az idő felszakad, ott egy gomb bújik át a
lukon. Kiépített szó-mátrixok, sulyom. Jó beleesni, mint egy megvetett ágyba. A
nyelvbe. Megpihentet. Igen jó erre. Azután átitatva a szavaktól, mámorosan úszni
a hó illatában. Ez nem jelent direkt disszonanciát. Csak egy másfajta számtant.
A szavak ránk emlékeznek, amikor kimondjuk őket. A Spontán Invenció takarít!
Pörget.
Must
Digitális
Kalamáris Kiadó
2015. Szarvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése