Néped sorsával
hány irkát
firkáltál tele
hogy lesz-e kenyér télre
marad-e nyári kenyér
s mint a mesében
rád támadt
betörte fejedet a tél
eljött és rád csapott
felzabált a tél
Vér és nyomorúság
korának sebei rajtunk
a rettegés jegét
számkivetettek
káromkodása repeszti
de jön a feddhetetlen
sivító hangjától megveszünk
kiáltozása kibírhatatlan
nem lehet elviselni
A csajkájába
visszahányt kínt
higgyük-e az éhezőnek
agya megbomlik elborul
jajgat elkékült szájjal
léte címerében
a hazátlanság madarával
elbitangolt nyájjal
levetett hittel
üres tarisznyával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése