2017. szeptember 14., csütörtök

Kántor Zsolt A pillanat tekintete

Itt van a félregombolt égbolt
Kódokkal teli öblös csillagkupolája
Ami folytonosan szakadozik és mégis ép
Olyan, mint egy mindent átfogó tekintet
A pillanat pillantása
A flexibilis plafon és a túlnan szembogara
Nézi ahogy a lépcsőház előtt állsz –
Miután végeztél a szemetes zsákkal
Szoknyádat emelgeti a szél
Hogy lássák a kóbor ebek a combjaid
S az Úr visszahúzódik a szobájába
Ül a fotelben és babrálja a Rakéta porszívót
Közben a feltoluló emlékek
Megszállják az elme legeldugottabb odúit
S az érzések megfricskázzák
Az éjszakára reflektáló lelket

Az idő le van jegelve mint a kelbimbó
S ez egy drámában a látszólag indifferens momentum
De tegyük át a teljes kontextust
Egy másik szituációba egy másik ágyba
A tiédbe aki a szemetesvödörrel csinos combokkal
A város szívében álldogálsz
Ölbe véve egy macskát aki épp arra járt
A konténerből kék szótövek
Illata száll
És a realizmus erodált
Gondolod és a másik oldalon
Egy busz megáll


Must
Digitális Kalamáris Kiadó
2015. Szarvas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése