2017. szeptember 17., vasárnap

Kántor Zsolt Az idő is szó

(Szövi valaki)

Koppant valami, talán valami gumi elpattant a kalapdobozban, de lehet, hogy a golyóstoll-rugók is gyanúsak voltak s a lomok között rejtőző vekker még inkább. S amikor felnyitottam a tarantellás fémtartályt, csak a tarka, műanyag bábukat láttam, meg a pöttyös dobókockákat. Eltűnődtem, a kacatok közé dobhatnám nyugodt szívvel az elmúlt hetet, az egyre unottabb ambivalenciát. Selejtezhetném az aggályokat, a vonakodást. Mert az idő is csak szó. Az idő is csak szövés. Az idő nélküli időben lehetne ez talán másképp. Ha elfelejtenénk, hogy irigy, hipokrita e násznép. Hogy egyetlen dolog érdekli a krupiét: az árrés. Elfelejtettem, mit akartam mondani. Rögtön belém hatolt az a különös indulat. Ami az érzések opál üvegén át rám néz. Viszont ahogy a jobb gondolatok megjelentek a fejemben, rám ugrott a hit. És elfogott a szokatlanul derűs megnyugvás. S eltűnt az álmosság, ami amúgy is labilis.

Must
Digitális Kalamáris Kiadó
2015. Szarvas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése