Anyám keze elkékült
a sok mosástól. Béla bácsi fejére emlékeztetett, aki egy este félrenyelt, és
hörögve fuldokolni kezdett, feje bordóból
kékre váltott, mint a szemafor.
Felesége a hátát
pufálta, erős ütésekkel mintha így akart volna bosszút állni az örökös
verésért, amit az öreg cigánytól kapott.
Egy este anyám
feltette a cin kádat amiben a ruháinkat dörzsölte naphosszat, az asztalra.
Megfürdetett reggel,
új ruhát adott rám, megfésült, kézen fogva elvezetett az iskolába.
Erzsi nénihez
kerültem, ő vitte az elsősöket, apró vékonyka asszony volt, nagy, erős hanggal,
mintha állandóan szótölcsérbe beszélt volna, hogy értsék mit beszél.
Hárman voltunk
cigánygyerekek, a leghátsó padba ültetett minket Erzsi néni, ne zavarjuk a
többieket jelszóval.
Na, mi nem zavartunk
senkit, minket annál inkább az örökös piszkálódás, a neked nem szabad, te ne
csináld te oda állj, örökös figyelmeztetések.
Karácsony közeledtével
Erzsi néni műsort tanított be nekünk, a helyi kultúrházban lépünk fel, mondta,
ott lesz az egész falu. Gyakoroltunk szorgalmasan, én népdalt tanultam, Erzsi
néni egy szép magyar népdalt tanított, persze apámmal esténként szorgalmasan
énekeltük, bele ne süljek, szégyent ne hozzak a fejére, cigánygyerek létemre
kell tudnom énekelni.
Eljött a nagy nap,
anyám népviseletbe öltöztetett, fekete kalapot vett nekem, színes szalagok
lógtak rajta.
Büszkén kísért az
egész család, tízen voltunk testvérek, mindenki jött.
Erzsi néni sorba
állított bennünket, a színpad mögött várakoztunk, mikor megjelent a kultúrfelelős,
Erzsi nénihez jött. Erzsikém hosszú lesz a műsor, tudod nekem még közben
bejelentkezett, a Klárika egy csodás verset hozott, ki kell vennünk valakit.
Erzsi néni
gondolkodás nélkül hozzám fordult, te nem férsz a műsorba, menj le anyudhoz, a
nézőtérre, majd máskor énekelsz.
Szomorúan lehajtott
fejjel, megszégyenülve kóvályogtam el onnét, mintha elgázolt volna egy autó, olyan
fájdalom hasított végig rajtam. A kultúrház előtermébe mentem, tovább nem
bírtam, könnyeim csorogtak. Nem magamat sajnáltam, anyámat, apámat, akik büszkén
várták, hogy színpadon lássanak.
Ahogy ott magamba
roskadva álltam a csodás kalapommal a fejemen, egy bácsi jött hozzám, de szép kis
cigánygyerek, ki fia vagy?
Illendően
bemutatkoztam, a bácsi rám nézett és azt kérdezte, mondd csak aztán tudsz-e úgy
dalolni mint apád?
Na énekeld el nekem, amit tanultál.
Lehajtott fejjel, még
sírva, de büszkén, tiszta gyermeki hangon, ami a torkomból csak jött, elkezdtem,
ÉDES ANYÁM VETT
NEKEM KALAPOT,
FÚJJA A SZÉL RAJTA A
SZALAGOT,
HA NEM FÚJJA MAGAM
IS LOBOGTATOM
EZT A KISLÁNYT IDE
CSALOGATOM A SÖTÉTBE.
Mire a dal végére
értem, egész csoport ember állt körbe, tapsoltak, újra, újra kiabálták hangosan.
A zajra kijött Erzsi
néni is, tán valaki beszólt neki, hogy mi zajlik a folyosón.
Kézen
fogott, visszavitt a színpad mögé, letörölte könnyeimet, és azt mondta, ne
búsulj, te ma már megörvendeztetted a közönséget, és csak azért is énekelni
fogsz ma a színpadon, ha törik ha szakad, te zárod ma a műsort.
Az utolsó voltam,
aki szerepelt, még négyszer tapsolt vissza a közönség, láttam apámat, anyámat,
egymást ölelték a nézőtéren és sírtak, a szegénységünk, apám háborús munkástábor okozta minden fájdalma csorgott az arcán, átölelt
este, és szomorúan mondta, tudod fiam négyéves voltam mikor apám meghalt, hét
évesen már cseléd voltam, egy szelet kenyérért dolgoztam egész nap, nekem nem volt ki
adjon, neked tanulnod kell, tanuljatok
fiam, mind a tízen tanuljatok, mutassátok meg, hogy mi cigányok is emberek
tudunk lenni, ti ne szenvedjétek, amit mi megéltünk már.
Akkor nem tudtam
felfogni, ma értem már, és ha ezt a népdalt hallom, látom a kis cigánygyereket,
látom anyámat a cinkád fölé hajolva, a nagy mosószappant reszeli a ruhákra,
látom apámat a marhavagonban, látom őt Oroszországban fogságban, látom apám
átlőtt lábait, látom összeborulva sírni szüleimet, megértem anyám kitartó
szerelmét, a sok szenvedés ellenére is együtt keltek, együtt feküdtek míg éltek
az én cigány szüleim. Ma is együtt fekszenek, egy sírban, anyám kalapot keres
nekem, apám szalagot köt rá, hogy szép legyek.
Ezen a linken meg is hallgatható:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése