2021. január 16., szombat

Fűri Rajmond Hárman

Elfogultságom tudhatjátok, nem titok.

Mondandóm szinte semmi nektek,

pedig rátok többször is gondolok,

jóllehet egy ideje nem üzentek.

Élők vagytok, ahogy az élhet,

kinek emléke él, ami maradt,

s köztük örömök és félelmek,

meg a sokszor hallott, súlyos szavak.

Látni vélek harcot, mit vívtok,

és szülőtökön az ámuldozást.

Szándékot, amely békét munkál,

s büszkén hirdeti a mindent tudást.

Mának üzen minden munkátok,

bár nem egyformán, az azért igaz.

Szeretnélek titeket együtt látni,

s megérteni parancsaitokat.

Hogyan adtátok magatokat át?

Mintáitok ebben vajon ki volt?

Számon tart valaki benneteket,

vagy árnyék sem vagytok, tenyérnyi folt?

Ülnék a templomban, zsoltárja zengve.

Forró nyárban fut előletek a dolog.

Tartottatok akkor naponta rendet,

s voltatok tengely, amin a világ forog.

Próbálom kitalálni, mit mondanátok most,

amikor inog alattunk a lét.

Vagytok nekem három királynő.

Többen azt mondják rólatok: cseléd.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése