Válság Fűri Mária felütés, Fűri Rajmond válasz

felütés:

Válságban volt szegény, állandóan válságban. Egyik válságból ki se lábalt,  máris belefutott a másik válságba. Szenvedett ettől a sok válságtól, próbált tőlük megszabadulni. Kedves válságok, írta nekik egyszer, nem mennétek kicsit arrébb, egy házzal odább? Nekünk az nem jó, ugyan mit kereshetnénk az E-mail fiókokban, ott nincs számunkra hely. Ez a mi hazánk is, nemcsak a tietek, mondták neki a válságok, amúgy is, már nem is ti lennétek nélkülünk, mi vagyunk a cirkusz, ami kell a népnek. Próbálta azt is, hogy ő ment el, egyszer otthagyta a válságokat, 3 évig feléjük se nézett, de nagyon hiányzott neki a szülőföldje ezért arra gondolt, megér némi kompromisszumot, hogy a válságokkal békét kössön. Amikor visszajött, üdvözölték egymást, a sok válság hűvösen biccentett, ő megrántotta a vállát. Túlélési technikákat fejlesztett ki, most tesztelik. Mindenesetre egyelőre élnek, éldegélnek együtt. 

 

válasz: 

Egyetlen bánatát saját válsága okozta.

Mennyire vigyázott rá annak idején. Óvta, babusgatta, etette, itatta, és mesélt is neki, szakadatlanul, természetesen önmagáról. Hiszen egy válságot az tart életben, ha a gazdája a múltját ismételgeti, és nem tudja, hogy milyen jövővel számolhat. Mert a válság a kiúttalanság, a semmit sem kívánás, és különösen a semmire sem vágyakozás.

Persze, azt azért tudhatjuk, hogy válság az is, amikor túl sok a lehetőség, amik közül választani lehet, és a kívánságokból is annyi, de annyi van, hogy válságosan belefájdul a fejünk. Az elégedettség és az elégedetlenség fura ikrek a válságok között, és ezekből neki

egyformán kijutott. Az ok keresése is válságot hozott a fejére, meg kell mondanunk őszintén. Tudománya került válságba, mégpedig nagyon mélybe.

Aztán váratlanul tűntek el tőle a gondok, együtt a válságaival. Pedig csak egyetlen dolgot tett: visszatérése előtt eszmélt rá, hogy hiszen milyen remek dolog ilyen gazdagnak lennie, már ami a válságok birtoklását, azok nagy számának sajátjaként vallását illeti.

Hiszen "ez már valami, mi?" Nincs szüksége importra válságból, és ha akarja, még szaporíthatja is a számukat, mert ebben komoly tapasztalatokat szerzett.

Legfeljebb eladnia nem kellene, hiszen akkor neki nem maradna belőlük. Márpedig nagyon megszerette őket.

El is rendezte valamennyit, és azok úgy tekintettek rá, mint jó gazdájukra, aki ugyan mások felé is kacsintgatni kezdett, de róluk sem mondott le, hanem megbeszélte közöttük a dolgait, kikérve a véleményüket. (Ami nagyon jólesett a válságoknak.)

Így aztán meggyűlt a munkája, de alaposan. Annyi minden került elé érdekességként, és annyi megoldás jutott eszébe, sokszor a válságok javaslatára, hogy azt sem tudta, melyikkel is kezdje a teendőit.

Na, ebből lett aztán a baj. Mert lefékezett, időt adott magának a gondolkodásra, és a válságok ezt hűtlenségének, cserbenhagyásuknak érezték. Akkor nyugodtak csak meg, amikor a töprengését elnevezte válságnak, már csak a régiekre tekintettel is.

Így aztán ideje lett a munkának, a tetteknek és a gondolkodásnak, előre, közben és utólag. Csak ezeket a töprengéseket mindig úgy hívta magához: "gyertek ide drága válságaim". Megszűnve bánata, megmaradva válsága, együtt emlékezgettek azokra az időkre, amikor még

izgultak a jövő miatt, és újabb és újabb "gyermeküknek" - az új válságnak - örültek, illetve felette sajnálkoztak és reszkettek, ahogy azt válság esetén tenni kell.

Az új "családtagok" vigaszát azért elfogadták: munka lett, siker lett, öröm lett, tudás lett, és nagyon elevenek, nagyon talpraesettek ezek.

Még a nevetésre is együtt vállalkoztak, megengedve a válságoknak ilyenkor, hogy sírjanak, reszkessenek, ahogy nekik jólesik és kötelező.

Mert már megvolt a helye mindenkinek.

A gondolkodás pedig mosolygott magában és örömében, hiszen neki ismert volt a válság éppen úgy, mint a tudatlanság, és az utána következő próbák sora, amik után elkönyvelhette az eredményt és az eredménytelenséget, a megoldatlanságot. Ami, ha meggondolta, nem is volt rossz fejlemény, hiszen maradt általa további teendő a jövőben, aminek bátran neki lehetett kezdeni. Válság nélkül.

Itt a mese vége. Aki nem hiszi, járjon utána.