Érzékelünk belőle valamit?
Csalóka kép, nem létező csupán,
amely, ha lenne, akkor sem vakít
olyat, ki nem néz semmiség után.
Összehasonlítani minek azt,
mit kéretlen megőrzésre hagy itt
valamikori döntés, és maraszt
egyedüllét egy rövid ideig?
Csak az indok ne lenne, hogy a szem
támasza időnként a gondolat,
és annak látomását dobja el,
ha az kábán, összevissza szalad.
Vagy megritkult volna a nyílt beszéd,
s nem hangzik köztünk az emberi szó?
Távolít az indulat, ha neszét
veszi, hogy készülhet valami jó?
Szapora lett a feltételezés,
mélyében bujkál fekete gyanú:
ellenségnek hogy jutna létezés,
hogyha velünk nem egy akaratú?
Márpedig a törvény, mi kötelez:
ősi, nemes, szívbéli és igaz.
Aki hozta, messze, előre néz,
és bátran kimondta, ki dolga az.
Mi összetart, az el nem különít,
legfeljebb, mikor burkolt mérgező.
Sokaknak ezért van, hogy nem virít
távolodó rét, virágos mező.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése