Fűri Rajmond A jövendőmondóimnak

Eszembe jut néha, hogy látnak,
hogy rajtam van a tekintetük.
Kérdezem magamtól: mit várnak?
Törődhetnék többet velük?

Aztán mosolyuk jut eszembe,
s kívánságuk, hogy csak legyek.
Ha megbotlanék a beszédem,
nyugtatnak, nem segítenek.

Valóság az, hogy ők is élnek
velem, ahogy mindent látó
szemükből, néhanap félek,

kiolvasom, mi várható?
Jövendőmondóim nekem:
tudassátok, s megérthetem!