Tóth Gabriella még nem

riaszt a csend
a várakozás csendje
elakadt lelkek vagyunk
kemény kérge alatt
mézédes ő
gondos szerető
nem még nem mehet el
magamban megtiltom neki
de ő már angyalalakban
fekszik összetörve betegágyán
mégis mosolya égi szűz