2023. március 31., péntek

Fűri Mária Alteregó

A királykisasszonynak volt egy alteregója. Ez hasonlított a királyok udvari bohócára, vagy a királyfik helyett botütéseket elviselő alkalmazottakra, vagy Dorian Gray portréjára. Mindent, de mindent ő csinált a királykisasszony helyett. Ő dobálta fel aratáskor a kévéket a szekérre, ő sikálta a padlót, ő állt a zsúfolt buszon, ami a gyárba vitte, ő ült a kalodában a főtéren, a királykisasszony néhány büntetendő megjegyzéséért. Érdekes módon, az alteregó nem haragudott meg a királykisasszonyra. Ellenkezőleg. A legjobb barátok voltak, mindenhová együtt mentek, kart karba öltve, órákig tudtak egymással beszélgetni anélkül, hogy bárki értette volna, hogy miről folyik a diskurzus. Olyanok voltak, mint a magyarok Afganisztánban, akiket a legtitkosabb kommunikációra használtak, merthogy ezt a furcsa hangzású nyelvet a világban csak nagyon kevesen értették. A legutolsó esemény az volt, hogy a királykisasszony alteregója kiutazott Brüsszelbe, mert előbbi úgy gondolta, ha neki nem sikerül azt a temérdek pénzt hazahozni az országának, akkor talán utóbbinak sikerül. És tárgyaltak, és tárgyaltak, és tárgyaltak. Addig addig tárgyaltak, míg az alteregó gyökeret nem eresztett, óriási, suttogó lombú fa nőtt ki a székből, amelyen ült; a királykisasszony várta, várta az alteregóját, az ő drága, egyetlen kebelbarátnőjét, de az nem jött. Így aztán a királykisasszony kénytelen volt egyedül feldobálni a kévéket a szekérre, felásni a kertet, felmosogatni azt a rengeteg edényt, amelyet a királyi udvarban termeltek, és csak titokban pityergett Brüsszelben gyökeret vert alteregója után.

2023. március 27., hétfő

Horváth Tivadar nem szólítanak...

sötét lett az ég felettem
disznófarkak már a felhők
kibeszélnek hátam mögött
nem szólítanak nevemen

egyre jobban feslik arcom
félek hogy egyszer eltűnik
sűrű köd lesz a nyakamon
ki se látszanak szemeim

a testem sár és ingovány
a lábam többé nem oszlop
lobban lelkemben bú s harag
sok jóért rosszal fizetnek

mindig harcolok mindenért
sokszor szorít a mellkasom
nincs boldogság nincs szerelem
csak a porba írt név marad

van föld és létezik az ég
énbennem nincs ó nincs létra
és eltűnőben az arcom
s nem szólítanak nevemen




2023. március 24., péntek

Fűri Mária Felütés Fűri Rajmond Válasz

Felütés

Ment, mendegélt a királykisasszony. Ebben a mesében nem a királyfi mendegélt, mert ezt a királykisasszonyt még az apukája megtanította arra, hogy gyalogolni jó. Így aztán boldogan mendegélt, nem a sűrű erdőn keresztül, hanem a városon, de ugyanúgy nem találkozott emberekkel, mintha egy sűrű erdőben járt volna. Illetve ugyanúgy csak néhány élőlénnyel találkozott. Farkas helyett például négy megtermett fiatalemberrel; egymás mellett jöttek, betöltve az egész utcát, de végül, igaz épphogy, elfért mellettük, anélkül, hogy egymást akadályozták volna. 500 méterrel később egy medvével, egy szál úriemberrel találkozott, aki végigmérte, de békében tovább engedte. A város tisztességesen ki volt világítva, erre áldozott a város vezetése, és ez némileg növelte a biztonságérzetét. Végül erdei tisztás helyett az állomásra érkezett, ahol szintén alig lézengtek, leült mobilozni. Végig úgy érezte, hogy egy baljós lény áll mögötte, és lesi mit csinál. Node nem tartott a várakozás sokáig, a hangosbemondó néhányszor bemondta, jön az intercity, azt is, többször, hogy a 22-es és 23-as kocsi nélkül közlekedik. Kiment a vonat elé, és találkozott a királyfival, akivel együtt hazavillamosoztak, a villamoson ülő békés polgárok társaságában.


Válasz

Amikor a villamos nem közlekedett, autóbusszal ment a királykisasszony haza a királyfival. Sietniük kellett, mert ritkán járt a villamospótló busz. Elmesélte a királyfinak a találkozásait a négy lovaggal és a medvével, amire a királyfi nagyon nyugtalanná lett, és a királykisasszony lelkére kötötte, hogy legközelebb ne az utcán járva menjen elé az állomásra, hanem vegye fel a varázscipőit, és azokban repüljön az utcák fölött, ahogy máskor is szokott, amikor pedig csak a jókedvét szereti használni, hogy szinte repülve járhat, és örülhet a látványnak, amit a magasból annyira szeret nézegetni, mint valami hatalmas képeskönyvet, amiben az emberek igaziak, és ő megfigyelheti a mozgásukat, és kitalálnia is lehet, hogy ki hova megy, és mit visz a táskájában, és mikor fogja átadni a virágot annak, akinek szánta. A királyfi arra is gondolt, hogy neki kell vigyáznia a királykisasszonyra, ráadásul láthatatlanul, és akkor is, amikor nincs mellette, de ott lehetne, mert a királyfik tudománya kiterjedt arra is, hogy mindig lássák azt, akit szeretnek, legyenek tőle bármilyen messzire akár. Így sokkal nyugodtabb lesz, és a királykisasszonyt sem kell megakadályoznia a kedvtelésében, amiben ő is gyönyörködni szokott, amikor látja repülni az utcák felett, ahogy  szökell a játékos gondolat, a báj és a kecsesség.

2023. március 14., kedd

2023. március 13., hétfő

Petőfi riportműsor, Partizán

 https://www.youtube.com/live/PpzzJ4-X1hs?feature=share


2023. március 10., péntek

Kerek Gábor Dede

Egy apró lakás, körfolyosón.
De az enyém. Ritkán vagyok itt.
Van egy ház, nagyobb és 
kicsi 
híján vízparti. Mondom rá: otthon ha másnak
ecsetelem. De még nem festettem
csak úgy szóban ecsetelem.
Szóban jó vagyok. Szóval
állok a körfolyosón, kezemben kávé.

De ne siessünk. 
Ez már a harmadik
de. Dedede. Kettő is sok lenne
ezen a távon. Mint mondjuk 
a cici. De de, ne vitatkozz!
A cicikből sohasem elég!
Lopott poén jön, másodkézben a cicik.
Hadd jöjjön!
Ott van például a kétszáz
női mell. Vagy hát.
Vagyhát a pillangó.
De csak, ha éjszakai.
Már megint ez a de.
Nincs de! Nemde?

A kávénál hagytuk abba.
ABBA? Itt varródtak el a szálak.
Meg az Omegánál; 
abbától az omegáig.
A többinek innentől a nevét
sem tudnám kimondani.

(-A nevét, a nevét drága nő!
-Vanda vagyok -arcon gyúl a pír.
-Meg öveg is -labda lecsapva.)

Együttesek maradtak ki
együttesen. Mint pár szãz év
a középkorból. Mondják.
Mi lesz velünk pár száz év
után kimaradva? Számít hogy voltunk,
ha nem leszünk? Mit véd a jog
a jövőtlen jövőben, az 
örök mában? Büntetés-e
háromszoros életfogyt?
Na jó! Fellebbezés után kettő.
Kettő, mint a cici.
Aha! Körbeértünk. Gyertek körbe
értünk. Értünk. Értve vagyok?
Mint a nagyok?
Tehát a kör bezárult.

Állok a körfolyosón
kézben kåvém, kívánom.
Kár hogy nem kedden;
akkor Al literálna.
Szóval szerdán.
Ne erőltessük, valljuk be, hogy
csütörtök vala. Mert a múltat be kell vallani!

Mi legyen a mával? (Meg mamával) 
Itt mondunk csütörtököt, 
ma ez elegendő harc.
Mama csak egy van. Már egy 
Sincs. 
Se serényen padláson,
tán hogy fentről lásson
engem, aki őszinte ember
Voltam,
nem csütörtöktagadó.
Kellene még egy 
Se. Ahol nincs a mutter.
Hol nincs aki nincs?
Tízes tábla, tízes sor, századik sír.
Na ott tuti nincs. 
Megnézették a kapszulát, 
a sikkes bronz keszonban
-tán a gyãszt enyhítené a bornírt
hülye szó: keszon; a szãmlán jól mutat-
A kapszulán név, anyåm neve.
Ha papírt töltök: Anyja lánykori neve és
Ő.
-Kérjük az egyik hozzátartozót azonosításhoz,
szertartás előtt. 
Innen tudom, hogy ott sincs.
Decimális sírhelyünket jól megcsípte 
a család. Apám-anyám-bátyám. 
Három keszonlakó. 
Tíz, tíz, századik a sorban.
Csapongok. 
Mesmeg egy vicc poén:
Most olyan szétszórt vagyok.
Pardon!, majd leszek. Nincs pardon.

Kávé hűl kezemben
Körben körfolyosó
nem tartom eszemben
mi a rossz, mi a jó.

Látod Tesó, megy ez. 
Kilibbent pár rím, 
tán a morákkal sincs 
Gond.
Az első kávé szabadban.
Itt emelet, vidéken gyepen.
Ott felnézek az égre
Itt kőlakó páfrányokon 
legeltetem szemem.

Hadd írjam meg vågyamat
eleddig titkosat, erről
szól a vers:
korláton könyöklök
csészét nézve föld felett.
Hajrá gravitáció, korty kávét neked
gyorsul a lötty, fentről nézve
még egész, de én már låtom 
a fröccsenést, sugár irányba szerteszét.
Itt állj meg idő! Jajj a jövőtlen jövőnek!

Ha már nincs idő.

2023. március 1., szerda

Becsey Zsuzsa kiállítása

Néhány fotó Becsey Zsuzsa kiállításáról, a záró rendezvényről. Csak pótlék, az ottani atmoszférát nem adja vissza. A két sorban, körben felaggatott vásznak  különös hangulatát, a zene adta intimitást, az élményt megfogalmazni próbáló hozzászólásokat. Ahhoz ott és akkor jelen kellett lenni.  (Kiállítás helyszíne: Budapest, Erdélyi Magyarok Egyesülete)






































Bejegyzés, fotó Fűri Mária