mostanában gyakrabban nézek vissza,
mint a régész, ha amfórákat talál,
a cserepeket leportalanítja,
összeillesztve megannyi darabját.
apám repült még, mikor én születtem,
otthona volt már a kifeszített ég,
nem hitt ő semmilyen külső erőben,
mégis istenek közt élte életét.
anyám szegény, de sokszor volt magában,
ahogy én is gyakran iskola után,
a Mom-park helyén régi sírok álltak,
szellemek kísértek végig az utcán.
apámat később harcba hívta a rák,
ágya előtt állt több oxigénpalack,
de harminc évig nem adta meg magát,
megvárta míg isten újra szárnyat ad.
már együtt szállnak ördögi angyalok,
engem újra csak szellemek kísérnek,
hoznak néha egy amfóra darabot,
mindig és folyton hiányzik egy részlet.
(2023.08.01 K.evi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése